Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Bekő Tamás: A nagykanizsai városi rendőrkapitányság működése az I. világháború kitörésétől a rendőrség államosításáig, 1914–1919
Rendőrök a fronton 1914 őszén a részleges mozgósítás után bezupált nagykanizsai rendőrök zömét is a hadak útjára vezényelte a kötelesség. Jó részük a déli szerb, míg mások a keleti orosz arcvonalra kerültek, 1915 után pedig az olasz és a román harctér is megnyílt előttük. Mivel a rendőrök polgári hivatásuknak köszönhetően fegyelmezettebbek, megbízhatóbbak és fegyverhasználat tekintetében is rutinosabbak voltak a civil hadkötelezetteknél, érthető, hogy a katonákká avanzsált rendőrségi alkalmazottak magasabb rendfokozatban, szakasz-, esetenként századparancsnoki beosztásban katonáskodtak. Az alábbi táblázat a hadba vonult nagykanizsai rendőrök tiszti, altiszti és a rendfokozattal bíró legénységi állományban szolgálók (őrvezető és tizedes) megoszlását szemlélteti. százados főhadnagy hadnagy tiszthelyettes főtörzsőrmester őrmester szakaszvezető tizedes őrvezető 1 fő 1 fő 2 fő 2 fő 1 fő 7 fő 3fő 4 fő 4 fő A hadba vonult tömegek és a hátország közti információcsere folyamatos és zavartalan áramlását a - pillanatnyi harci helyzettől függő - tábori posta biztosította. Ahogy minden háborút vívó katona, frontharcos rendőreink is leveleztek hozzátartozóikkal és egy-egy tábori üdvözlőkártya erejéig a harctéri szolgálatuk idején sem feledkeztek meg otthon maradt kartársaikról. Kumpert Artúr tüzér őrmester - aki néhány héttel a hadüzenet előtt házasodott és valósággal a mézeshetekből sietett a frontra - a háborúban sem veszítette el jókedvét és a golyózápor közben is jutott ideje tréfálkozásra. „Sok nyavalyás ember van a világon, de ezek a rácok minden képzeletet felülmúlnak." - ékelődött a kapitányságra küldött levelezőlapján a szerbiai tapasztalatairól.80 Ugyanekkor Kalmár Béla rendőrtizedes - aki a híres Papp-dandár81 kötelékében törzsőrmesterként szolgált - 1916 februárjában részesítette kedves meglepetésben a városháza urait. Kalmár a harctér veszedelmei között is gondolt kenyéradóira, és a város számos előkelő tisztviselőjének egy sereg gyönyörű emléktárgyat küldött. Különösen szépek voltak a srapnelvasból készített pecsétgyűrűi, amelyekbe a címzettek nevét véste egy- egy háborús jelmondat társaságában. Az ajándékok mellé csatolt kísérőlevelében pedig a következőket írta a harci helyzetről: „Itt a Bóján alatti harctéren, január közepe óta minden csendes. A muszkák kezdik megbecsülni magukat, kivéve a tüzérségüket. Azok a mi tüzéreinkkel naponta vegyes hangversenyt rendeznek a mi szórakoztatásunkra. Hála a jó Istennek nem igen tudnak kárt tenni bennünk, s» ZH1914. október 2. 2. p. 81A Papp-dandár (korábban Papp-csoport) Papp Dániel mérnökkari ezredesről kapta a nevét. 1915 elején alakult erdélyi csendőralakulatokból. 275
