Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Bekő Tamás: A nagykanizsai városi rendőrkapitányság működése az I. világháború kitörésétől a rendőrség államosításáig, 1914–1919
sőt hasznot is hajtanak, mert a szeretetadományokból, amiket átlődöznek hozzánk, ilyen kis gyűrűket farigcsálnak az öreg népfelkelők. [...]Hogy mit hoz a jövő azt nem tudhatjuk, de nekünk [.. .jszent meggyőződésünk, hogy édes hazánk áldott földjére eleven muszka még egyszer nem teszi a lábát, hacsak nem mint fogoly..."82 Természetesen a frontvonal mögött szolgáló városi rendőrökről sem feledkezett meg a história. Tudvalevő, hogy a nagykanizsai 48. közös gyalogezred katonáit bizonyos stratégiai okokból 1915 májusában a csehországi Pilsenbe vezényelték. A hatalmas sörgyárairól és Skoda-gyártelepéről híres, régi és hangulatos nagyvárosban 1915. augusztus 20-án a 48. gyalogezred katonái is megünnepelték Ferenc József 85. születésnapját. Az ünnepségnek egyik kimagasló pontja az a gyújtó hatású, férfias lendületű beszéd volt, melyet az alakulat kötelékében századosként szolgáló Deák Péter rendőrfőkapitány tartott a kaszárnya előtti gyakorlótéren. Délután két órakor Deák kapitány több tiszt kíséretében a hatalmas oszlopokban felsorakozott katonák elé lépett. Miután elhangzott a „pihenj" vezényszó, a százados messze hallható, érces hangon, erőteljes gesztusokkal beszélni kezdett: „Katonák! Hűséges szeretettel fordulunk ma mindannyian ősz uralkodónk annyi csapással sújtott nemes alakja felé, és örömteljesen adunk hálát a gondviselésnek, hogy egészségesen és fegyvereinek diadalánál ülheti meg születésének 85. évfordulóját." Ezután az ünnep fontosságát és jelentőségét világította meg, majd az uralkodó jellemzése után a következőképp folytatta: „Zászlóaljunk tisztikara nemes áldozatkészséggel egy 2000 koronás alapítványt tett a sebesülésük folytán megrokkant és munkaképtelenné lett 48-asok részére. Ezt az összeget gyümölcsözőleg takarékpénztárba helyezzük, s minden évben egy olyan negyvennyolcast jutalmazunk meg belőle, aki a harctéren megsebesülvén vagy megbetegedvén munkaképtelen lett. Lehetetlen, hogy ti, akik annyiszor tettetek tanúságot nemes telketekről, érzéketlenül maradjatok e magasztos céllal szemben. Indítsatok gyűjtést rokkant, hős bajtársaitok segélyezésére, hogy minél nagyobbra növekedjék az összeg, amit nekik szánunk."83 Ugyanekkor a fronton vitézkedő rendőrök sorra aratták a babérokat. Bizonyságul következzen néhány hős nagykanizsai rendőr fegyverténye:84 82 ZH 1916. február 9. (31. sz.) 2. p., február 10. (32. sz.) 2. p. 83 ZH 1915. augusztus 27. 2. p., Deák Péterről feljegyezték, hogy pilseni katonáskodása idején nejével és legidősebb fiával, Zoltánnal együtt a város Purkinova nevezetű utcájában lakott. „Gondolom, hogy csodálkoznak a jó pilseniek, amikor bizalmas együttesben látnak sétálni a korzón egy hatalmas kapitány urat és egy egyszerű kis önkéntest."- tudósított ennek kapcsán Gács Demeter, a Zalai Hírlap katonai szolgálatot teljesítő szerkesztője „Cseh-Kanizsáról" az újság 1915. augusztus 7-i számában. 84 Ezúton mondok köszönetét dr. Kiss Gábor főlevéltárosnak (a Hadtörténelmi Levéltár Bécsi Kirendeltsége jelenlegi magyar munkatársának), aki a nagykanizsai rendőrök Kriegsarchivban őrzött kitüntetési javaslatait felkutatta, és magyar fordításban a rendelkezésemre bocsátotta. 276
