Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Paksy Zoltán: Az Istóczy-féle antiszemita mozgalom tevékenysége a Délnyugat-Dunántúlon (1872–1884)
mely a zsidó néposztálynak hazánkban teljes és feltétlen állampolgári jogokat engedett, mint elhibázottat visszavonni szükségesnek tartja. 2) Minthogy öntudatos léttel bíró állam nem tűrheti el azt, hogy polgárai közt a közös jogrend alapját képező jogérzületnek egysége többféle és egymástól eltérő morálnak a tanítása által zavartassék meg: a zsidó néposztály kezén a felekezetiig elkülönült oktatás és nevelés joga addig sem hagyható meg, mígnem a törvényhozás az eltörlendő 1867. XVII. t. czikket egy új, a keresztény erkölcsiség és magyar nemzeti érdekeknek megfelelővel helyettesítheti. 3) Miután hazánk nyomasztó gazdasági viszonyai mellett, a nemzeti erőnk alapját képező földbirtokos osztály szemmel láthatólag fogyásnak indult, és helyét mind nagyobb mérvben a zsidó népfaj kezdi elfoglalni, melytől, mint társadalmilag és erkölcseiben különálló népfajtól hazafiságot csak várnunk sem lehet: e ténnyel szemben a nemzeti önfenntartás kötelessége parancsolja, hogy a zsidó faj Magyarországon az ingatlan vagyon szerezhetése és bírhatásától eltiltassék." A kérvény azért is érdekes, mert a szövegében egy új szempont is felmerült. Főbb felvetései még a régi sérelmeket tartalmazták, mint a zsidók elkülönült entitást képeznek a társadalmon belül, továbbá, hogy „a nemzeti erőnk alapját képező földbirtokos osztály" helyét a zsidók kezdik elfoglalni. A szövegben azonban radikális megfogalmazások is láthatók, így például tényként kezeli a zsidók szemléletét, a „tisztátalansági tant", mely szerint - ahogy ezt az egyik felszólaló plébános megfogalmazta - „vallási elveinél fogva csak saját faját tartja Isten népének, bennünket pedig tisztátalan állatoknak tekint; ki hitelvei szerint a kereszténynek ártani, őt csalni, üldözni, kifosztani, Istennek tetsző dolognak tartja, kinek csak a zsidó felebarátja, a keresztény pedig csak tárgy, állat, mely iránt semmi erkölcsi kötelezettsége nincsen". Ugyancsak ide sorolható a zsidóság vagyontól való megfosztásának gondolata is, melyet a kérvény megfogalmaz. Ilyen radikális követelés eddig nem fogalmazódott meg. A tapolcai akció gyakorlatilag a vasvári kérvényhez hasonló kezdeményezés volt, abban viszont különbözött, hogy a szervezők ezúttal bevonták a választó- polgárokat is. Ez egyrészt a részvételükkel lezajlott gyűlés megtartásában nyilvánult meg, másrészt abban, hogy alá is írták a kérvényt, amely így az országgyűlés elé 2174 választópolgár aláírásával került.25 A július 31-én tartott tapolcai gyűlésen Vadnay Andor beszédében a magyarhoz teljesen hasonszőrű lengyelek példáján körvonalazta azt a veszélyt, amely szerinte Magyarországot is fenyegeti. E szerint „a köznép és alsóbb nemesség jószívű, vendégszerető s szépen kiválik nyílt lelkülete s vallása és nemzetébe helyezett büszkesége által; főpapjai és mágnásai lovagiasságban pedig felette 25 KN1881-1884. IX. kötet, 162. p. 1883. január 22. 235
