Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)

Paksy Zoltán: Az Istóczy-féle antiszemita mozgalom tevékenysége a Délnyugat-Dunántúlon (1872–1884)

gazdasági bajainknak okozói az izraeliták", de Berzeviczy szerint „nagy elfogultságot tanúsít és nagy igazságtalanságot követ el, aki ezt állítja".23 A kérvényügyi bizottság a kérvény elutasítását javasolta, s ezt a parlament meg is tette.

Nem kellett sokáig várni egy hasonló akcióra, s ez ismét térségünkben, de ezúttal Zala megyében történt. 1882. július 31-én zártkörű, meghíváson alapuló gyűlést tartottak Tapolcán. Annak szervezésében részt vett a 12 röpirat rendszeres szerzője, a balatonfüredi birtokos, egyben balatoni hajóskapitány Keöd József, de az akció kezdeményezője nem ő, hanem Vadnay Andor zánkai földbirtokos volt. Már a meghívóban jelezték az összejövetel célját: kérvényt nyújtani be az országgyűléshez a zsidó emancipáció eltörlése érdekében. A tapolcai választó- kerületben körözött meghívót mintegy harminc aláíró neve jegyezte, melyet felerészben egyházi személyek tettek ki, plébánosok és mivel a választókerület nem volt tiszta katolikus, református lelkészek. A többiek a hagyományos helyi nota- bilitás tagjai voltak, földbirtokosok, ügyvédek, valamint egy gazdatiszt és a körjegyző. Ha a térképen megnézzük ezt a tapolcai régiót, azt láthatjuk, hogy akárcsak a vasvári kérvény esetében, itt is csaknem minden község plébánosa részt vett az akcióban. A kérvény szövege a következőképpen hangzott:24

„Mélyen tisztelt képviselőház!

Alólírottak, mint a magyar nemzet fiai, mielőtt alábbi kérelmünket előterjesztenek, nehogy eljárásunk hamis szemüvegen át tekintessék, hangsúlyozni óhajtjuk azt, hogy mi a magyar szent korona területén minden közintézkedést, a felséges urunk királyunk által szentesített törvényektől az utolsó községi elöljáró hivatalos meghagyásáig, első sorban a magyar nemzeti érdek szempontjából fogunk fel, és előnyös vagy hátrányos volta felett e szerint ítélünk. Magyar nemzeti jellegünknek megőrzésére, a maga eredetisége és önállóságában, amily örömmel áldozzuk fel saját gyermekeink százezreinek vérét, épp oly habozás nélkül tesz- szük ki magunkat még annak is, hogy ellenségeink a világszabadság és humanizmus zászlói alól fejünkre zúdítsák a vallási türelmetlenség és keleties barbarizmus méltatlan vádjait. Kérelmünket a következőkben adjuk elő:

Mondja ki határozatilag a tisztelt képviselőház, hogy:

1) Miután egy államban ésszerűleg csak egy társadalom képzelhető, a zsidó népfaj pedig hazánkban éppen társadalmilag egészen elkülönült elemet képez; minthogy továbbá arra, hogy a zsidó népfaj társadalmunk keretén belül helyet foglalhasson, avagy ahhoz csak közeledjék is, mindaddig kilátásunk sem lehet, valameddig hitágazataiban a keresztyének előtt nemcsak gyűlöletes, de őket megalázó tisztátalansági tant fenntartja: ezeknél fogva az 1867. XVII. t. czikket,

23 KN1881-1884. III. kötet, 129. p. 1882. február 18.

2412 röpirat, 1882. augusztus 15.12-13. p.

234