Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Paksy Zoltán: Az Istóczy-féle antiszemita mozgalom tevékenysége a Délnyugat-Dunántúlon (1872–1884)
Az eset azonban nem ért véget, ugyanis Martonfalviék fellebbeztek, s az ügyben a pesti Királyi Tábla 1874. február 9-én hirdetett ítéletet. Ebben a bíróság kimondta a nyilvánvalót: Martonfalviék semmilyen törvénytelenséget nem követtek el, nem is követhettek volna el, ha szabályszerű igazoló iratokat elkérik tőlük vagy ha az nincs, akkor azt a jegyzőkönyvbe bevezetik. Tehát egyszerű formai hiba történt, nem csalás és más gonosz üzelmek. A „vádlottnak azon állítólag nyerészkedési vágyra utaló tettét" pedig semmilyen törvény nem tiltja. Az ítélet nyelvezete sokkal szakszerűbb és professzionálisabb volt, mint a szombat- helyi, amely nyelvi fordulatokkal igyekezett a jogi érvelés hiányát pótolni. Az új ítélet száznyolcvan fokos fordulatot jelentett az ügy menetében és ismét minden felelősséget Istóczyra hárított! Ezzel azonban még mindig nem értünk a végére, ugyanis a fellebbezés folytán a legfelső jogi fórum, a Királyi Kúria is állást foglalt az ügyben és meglepő gyorsasággal 1874. április 30-án jogerős ítéletet hirdetett. Ebben megsemmisítette a Királyi Tábla másodfokú döntését, és különösebb indoklás nélkül, mindenben helybenhagyta a szombathelyi törvényszék ítéletét! Istóczy Győző később úgy nyilatkozott: az eset „emléke, míg csak élek, kísérteni fog engemet". Vallomása szerint ekkor találkozott szembe a „zsidó lelket- lenség, a zsidó ármány, a zsidó bosszúvágy" megnyilvánulásaival, valamint azzal a jelenséggel, hogy amint egy zsidó bajba kerül, megmozdul érte az össz- zsidóság, ezúttal a „vas- és zalamegyei zsidóság", s mögöttük „Budapesten hírneves zsidó politikusok, akik az egész ország zsidóságára nézve, mintegy a Gondviselés szerepét játsszák".9 Az ügy joggal tett rá mély hatást, hiszen egész életpályájának, egzisztenciájának romba döntésével fenyegette, s megmagyarázza nézeteinek megváltozását. Az események megismerése után feltehetjük a kérdést, hogy Istóczy és a „zsidók" párharcában ki volt az, aki mozgósította a táborát, hogy legyőzze a másikat, felhasználva a kapcsolatait, az összeköttetéseit és a befolyását? A válasz adódik a történet tényeiből, különösen ha tudjuk, hogy maga Istóczy ismeri el, hogy 1871- ben azért választtatta magát főszolgabíróvá, hogy aztán ennek segítségével képviselő legyen, s ezáltal az ügyben hatékonyabban tudjon eljárni.10 És végül tegyük fel a kérdést, hogy kinek sikerült elérnie a célját? Különösen annak fényében, hogy Martonfalvi Sándor 1875. április 23-án öngyilkosságot követett el. Nem tudjuk, hogy a fenti ügy miatt-e, de az időpontok közelsége miatt, s mivel fiát börtönbe zárták, ez valószínűsíthető. Istóczy első komoly politikai fellépése nem sokkal a baltavári ügy lezárulta után, 1875. április 8-án következett el, amikor a parlamentben a kormányzathoz 912 röpirat, 1883. július 15. III. évf. X. füzet, 19-21. p. 10 Istóczy Győző: A magyar antiszemitapárt megsemmisítése s ennek következményei. Buschmann, Budapest, 1906. 6. p. 226
