Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)

Foki Ibolya: A városi önkormányzat működése Nagykanizsán, 1849–1900

megyétől is jelentős területeket akartak Veszprém megyéhez csatolni, ami ellen a megye tiltakozott. A javaslat kidolgozásával foglalkozó képviselőházi bizottság elnöke Csengery Antal, a nagykanizsai választókerület országgyűlési képviselője volt: Nagykanizsa ezért látott esélyt addig nem realizálódott céljai elérésére. A Csengery útján 1874. január 16-án a képviselőházhoz benyújtott emlékiratában ezért a megye székhelyének Zalaegerszegről Nagykanizsára való áthelyezését kérte. Kérelmének indoklásául számos érvet sorakoztatott fel: fejlett ipara, kereskedelme, pénzintézete, régi gimnáziuma, vasútvonala, előnyös közlekedési helyzete stb. mellett politikai szempontként a zömében nem magyar lakosságú Muraköz Zala megyéhez való kötődésének erősbítését említette.

Mindezt persze Egerszeg sem hagyta annyiban, s még az év április 12-én ugyancsak emlékirattal fordult a képviselőházhoz. Ebben pontról pontra igyekezett cáfolni a Nagykanizsa által felhozottakat, kimutatva, hogy sem országos, sem megyei érdek nem szól amellett, hogy Zalaegerszeget ősi, megyeszékhelyi rangjától megfosszák. Az önérzetében megsértett város egyik legfőbb argumentuma az volt, hogy rendelkezik a megyei adminisztráció elhelyezésére alkalmas, kellő számú épülettel, míg Nagykanizsa ezeknek nincs birtokában. Óriási összegekbe kerülne a felépítésük, a Zalaegerszegen így megmaradó épületek pedig nem lennének célszerűen kihasználva, el lennének pazarolva csak azért, hogy egy város hiúsági vágya kielégíttessék. S mindez az adófizetők kárára, érvelt Zalaegerszeg. Hangsúlyozta azt is, hogy a megye székhelyének nem csak gyűlésteremre, hanem számos más egyéb hatóság befogadását biztosító helyiségre is szüksége van. S legalább ugyanilyen fontos, mondta, hogy a főbb tisztviselők, különösen a főispán, méltó hivatalos szálláshelyet nyerjenek. Nagykanizsán hiányoznak az ilyen épületek, míg Zalaegerszeg képes ezeket nyújtani: „a megyehatósághoz szükséges gyűlési és tiszti helyiségek örökre biztosítékot nyújtó állapotban elkészültek és léteznek." A megyeszékhely több évszázad alatt bekövetkezett itteni lokalizációja igazolja a város erre való alkalmasságát, s „úgy a megye múltja iránti kegyelet, a több százados szokás", mint a „megyei épületeknek mindennemű igényeknek megfelelő mérvben lett felállítása" örök időkre ide is köti azt, fejtette ki a város.

Végül minden maradt a régiben. A megyéhez e tekintetben tárgyalásra leküldött javaslatba már nem is került bele a megyeszékhely áthelyezésének terve. Mindezt a megye közgyűlése örömmel nyugtázta, s a megszületett törvény nyomán végrehajtott területrendezés is csak az egységes államszervezet kialakítása szempontjából okvetlenül szükséges, legsürgetőbb változtatásokat foganatosította, így Zalaegerszeg megyeszékhelyi státuszával együtt a megye olyannyira féltett területi épségét is sikerült megőrizni.128

128 Foki 136-138. p.; Fára József: Zalaegerszeg mint megyeszékhely. Zalaegerszeg, 1936. 27-30. p.; Zalaegerszeg. Dokumentumok a város történetéből. Szerk. Gyimesi Endre. Zalaegerszeg, 1985.138., 144. p.

189