Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Foki Ibolya: A városi önkormányzat működése Nagykanizsán, 1849–1900
A második községi törvény (1886) és végrehajtása A modern polgári államszervezet kiegyezést követő hazai létrehozása során élénk szellemi és közéleti viták zajlottak a helyi önkormányzatok autonómiájának mértéke és az állami beavatkozás kiterjesztésének nagysága körül. A struktúra kiépítésekor azonban Magyarország sajátos közjogi helyzetéből, a kettős monarchia létéből adódóan politikai szempontokat is tekintetbe kellett venni. A törvény- hatóságok és községek jogosítványait úgy kellett kialakítani, hogy egyrészt az Ausztria részéről adott esetben bekövetkezhető abszolutista törekvések ellen- súlyozására bármikor felhasználhatóak legyenek, másrészt viszont, ha fellépésükkel a meglévő államrend épségét veszélyeztetnék, kézben is lehessen őket tartani. Ezért történt meg, hogy a városok egy részét politikai hatáskörrel ruházták fel és jogállásukat a vármegyékkel együtt szabályozták. Kiemelésük és politikai tényezőként való kezelésük révén a többi város jogállását, amelyek nagyságukból kifolyólag politikai szerepkörre amúgy sem nagyon vállalkozhattak, már eleve csak a községek rendezésének keretei között lehetett meghatározni.129 Az első községi törvény (1871. évi XVIII. törvénycikk) után erre volt hivatott a második községi törvény, az 1886. évi XXII. törvénycikk is. Az utóbbival a Nagykanizsához hasonló rendezett tanácsú városok jogrendjének törvényi szintű szabályozása tárgyalt korszakunkra vonatkozóan végleg lezárult. A második községi törvény egyértelműen tükrözi az állami befolyás növekedését, a kormány helyi önkormányzatok fölötti hatalma erősítésének az igényét, amellyel az ország igazgatási egységének a megteremtését, a közigazgatás zökkenőmentes működését kívánták elérni. Ez a megyei szervek bevonásával valósult meg, melyeknek nagyobb beleszólása lett a tisztikar összeállításába, a fegyelmi felelősségre vonásba. A rendőrkapitányt a rendezett tanácsú városokban ezután például a főispán nevezte ki. Nőtt az alispán felügyeleti és ellenőrzési joga is. A képviselő-testület fele ugyanúgy, mint eddig a legtöbb egyenes állami adót fizetőkből (virilisekből) állt. Ezek köre azonban a község területén fekvő vagyonuk után legtöbb adót fizető hajadonok, özvegyek, törvényesen elvált nők és jogi személyek meghatalmazottjaival, valamint a gondnokság alatt állók gondnokaival bővült. A virilisek, ha nem helyben laktak, jogaikat megbízottjaik útján is gyakorolhatták. Lényeges változás volt még, hogy a belügyminiszter - a megye előterjesztésére vagy meghallgatásával - a képviselő-testületet feloszlathatta, ha az olyan magatartást tanúsított, mely „az állam érdekeit vagy a község jólétét" veszélyeztette.130 129 Vö. Kajtár István: Magyar városi önkormányzatok, 1848-1918. Budapest, 1992. 68., 73-79. p. 1301886. évi XXII. törvénycikk a községekről. In: Magyar törvénytár. 1884-1886. évi törvénycikkek. Budapest, 1897. 405-446. p. 190
