Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Foki Ibolya: A városi önkormányzat működése Nagykanizsán, 1849–1900
szolgáltatásokat nyújtani. Az átalakulást számos új iparág (építő-, vendéglátó- és élelmiszeripar, szolgáltató ágazatok stb.) meghonosodása jelezte. Mindeközben a város is más külső arculatot öltött. Burkolták az utakat és járdákat, új utcákat nyitottak, szigorú építési rendszabályokat hoztak, sokat áldoztak a közvilágításra, az utcák öntözésére és fákkal való beültetésére. Nőtt a köz- és magánépítkezések száma, fontos középületek egész sora készült el a századfordulóig (városháza, törvényszéki palota, kórház, laktanyák stb.).125 1870-re a lakosság létszáma elérte a 11128 főt, ezzel Kanizsa lett a megye legnépesebb települése; sokat elárul az is, hogy ugyanekkor az itt élők fele tudott írni-olvasni.126 A vázolt gazdasági, társadalmi környezet, az átalakuló infrastruktúra, valamint a rendezett tanácsú státusz által megkövetelt új tisztségek rendszeresítése és az ezzel együtt járó szakigazgatási adminisztráció kiépítése úgy látszik kellő önbizalmat adott Nagykanizsa vezetésének ahhoz, hogy a város anyagi és szellemi javainak további gyarapítása érdekében újabb, nagyszabású célokat tűzzön ki. S mi más lehetett volna ez, mint minden kanizsai régi álma, a megyeszékhelyi pozíció Zalaegerszegtől való elhódítása. Az elgondolást széles körű támogatottság övezte, s talán a helyi társadalom tőkeerős rétege sem riadt volna vissza némi anyagi áldozattól a siker érdekében. A korábbi évtizedek függetlenségi törekvései, előbb az urasági gyámkodástól, majd a járási fennhatóságtól való szabadulás megfelelő ösztönzést adtak további ambíciók táplálásához. Mégpedig azért, mert a megye központjának ideköltöztetése a gazdasági koncentráció mellé a hivataliértelmiségi elit itteni koncentrálódását hozta volna magával, ami nem csak anyagi előnyöket - újabb fogyasztói réteget - jelentett volna, hanem a gazdasági és szellemi potenciál társulása révén a felemelkedés beláthatatlan lehetőségeit nyitotta volna meg a város számára. Nagykanizsának nem ez volt az első ilyen próbálkozása. A megyeszékhelyi rang kivívását már az 1850-es években (1853-ban és 1856-ban), valamint 1867-ben is megkísérelte, ez utóbbi esetben külön Kanizsa vármegye kihasítását kérve, de szándéka mindegyik alkalommal meghiúsult.127 A következő lehetőség 1874-ben adódott, amikor az ország igazgatási egységének megteremtése és a közigazgatás hatékonyabb működtetése érdekében tervbe vett területrendezés előkészületei zajlottak, amelynek során a megyék történetileg hagyományozott területének megváltoztatását s ezzel kapcsolatban a megyék székhelyének esetleges áthelyezését is kilátásba helyezték. Az erre vonatkozó törvényjavaslat előkészítését országszerte óriási viták övezték, Zala 125 Vö. Barbarits Lajos: Nagykanizsa város fejlődése. In: Magyar városok monográfiája. Nagykanizsa. Budapest, 1929.109-138. p.; Uő.: A nagykanizsai hivatalok története. In: Magyar városok monográfiája. Nagykanizsa. Budapest, 1929. (Továbbiakban: Barbarits 1929/C) 169. p. 126 Döme 14. p. Az adatok ez esetben is Kiskanizsa nélkül értendők; vö. 124. jegyzet. 127 Halász Imre: Nagykanizsa centrális helyzete a 19. század második felében. In: Zalai Múzeum 7. Szerk. Kunics Zsuzsa. Zalaegerszeg, 1997.151-152. p.; Barbarits 1929/B 81., 94. p. 188
