Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Foki Ibolya: A városi önkormányzat működése Nagykanizsán, 1849–1900
piaci, bolti és kocsmai élelmiszereket, teljesítette a húsvizsgálatot. A városi szolgaszemélyzetet és a szegényeket ingyen gyógyította, ellátta és felügyelte a közkórházat, intézte a szegény betegek ide történő felvételét. A város közegészség- ügyi viszonyairól havonta be kellett számolnia a tanácsnak.121 Összességében megállapíthatjuk, hogy a két választott grémium, a képviselő- testület és a tanács szerteágazó tevékenysége kiegészülve az egyes tisztségviselők hivatali munkájával szabályozott kereteket biztosított a közfeladatok zavartalan ellátásához, s ezáltal a város mint autonóm közösség életének háborítatlan fennmaradásához. Megyeszékhelyi ambíciók A rendezett tanácsú városi státusz megszerzése további lendületet adott a város- fejlődésnek, a polgárosodás irányába ható gazdasági-társadalmi folyamatoknak. A korábbi évtizedekhez hasonlóan - kedvező földrajzi adottságait kihasználva - Nagykanizsa továbbra is erőteljes gazdasági vonzást gyakorolt a dél-dunántúli településekre. Vonzáskörzete Zalán kívül Somogy és Varasd megyékre is kiterjedt.122 Ezáltal Kanizsa nemsokára az adriai kikötők és a déli országrészek közötti kereskedelem egyik fő csomópontjává vált. Pozícióit erősítette az 1860 és 1868 között kiépült négy vasúti fővonal, amelyek a legjobban termő dunántúli tájakat érintették, s a barcs-murakeresztúri vonal révén még a Bánságból és Bánátból való árufelhozatal is lehetővé vált.123 A meginduló változásokat a kereskedelmi életben meghatározó szerepet játszó izraeliták 1867-ben bekövetkezett egyenjogúsítása ugyancsak kedvezően befolyásolta, hiszen 1870-ben Kanizsa lakosságának 23,5 %-át a zsidók tették ki.124 A környező bérleti és egyéb uradalmak termelése, valamint a vidéken élő kisbirtokosok kisebb-nagyobb árufeleslege tette lehetővé, hogy mind a korábban létrejött kereskedődinasztiák, mind pedig a megnyíló lehetőségeket ekkortájt felfedező üzletemberek megújult erővel kapcsolódjanak be a nekilendülő forgalomba. Az iparosok elhagyva a bomló, céhes, kézműipari szerkezet kereteit szintén igyekeztek a változó kor változó igényeihez igazodni és a gyarapodó polgárság elvárásainak megfelelő, magasabb színvonalú 121MNL ZML Zala Vármegye Alispánjának iratai. Tárgyi csomók. Községrendezés, 1872. „Nagykanizsa rendezett tanácsú város szabályrendeleteinek terve." 1872. 122 Bácskai Vera: Piackörzetek és piacközpontok a Dél-Dunántúlon a 19. század első felében. In: Gazdaságtörténeti tanulmányok. (Zalai Gyűjtemény 34). Szerk. Kapiller Imre. Zalaegerszeg, 1993. 214., 216., 223-228. p. 123 A négy vasúti fővonal sorrendben: 1860: Pragerhof-Nagykanizsa; 1861: Buda-Nagykanizsa; 1865: Sopron-Nagykanizsa; 1868: Barcs-Murakeresztúr-Nagykanizsa. Vö. Majdán János: A „vasszekér" diadala. A magyarországi vasútépítés 1914-ig. Budapest, 1987. 66-67. p. 124 Döme 14. p. Az adatok Kiskanizsa nélkül értendők. (Kiskanizsa és Nagykanizsa 1868-ban szétváltak.) 187
