Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Hudi József: A balatoni fürdőkultúra kialakulása a 18–19. században (1783–1914)
A kiadvány megkülönböztette az állandó és átmenő forgalmat („állandó vendég", „kiránduló"), de szerkesztői és írói nem törekedtek arra, hogy mindkét kategóriáról minden esetben adatokat szerezzenek be és azokat közöljék. Az átmenő forgalmat többnyire csak a legismertebb és legforgalmasabb fürdők esetében tartották fontosnak megjegyezni annak érdekében, hogy a fürdő népszerűségét érzékeltessék. Vagyis balatoni fürdőstatisztikáról 1914 előtt nem beszélhetünk, de egyes balneológusok országos statisztikákat már megkíséreltek összeállítani. Helyi statisztikáról érdemben csak a legrégebbi tavi fürdő, Balatonfüred esetében beszélhetünk, amelynek fürdőigazgatósága 1839-1917 között évente kiadta a vendégek nyomtatott névsorát.15 Másutt a sajtó a vendégek nyilvántartása alapján időnként közölt egy-egy adatot. Balatonfüred esetén legalább az állandó vendégek számának alakulását nyomon lehet követni, bár tudjuk, hogy a kurlisták sorozata hiányos, nem is azonos szempontok szerint készültek, társadalom- történeti felhasználásuk - mint minden kvantitatív forrás - több módszertani problémát vet fel.16 A Balatont és környékét ismertető kötetnek az volt a célja, hogy a magyar tengert ne csak a „fürdőző és nyaraló" közönséggel, hanem az „idegenek ezreivel", Európa minden művelt nemzetével" megismertesse.17 Óvári Ferenc18, a Balatoni Szövetség alelnöke az elérendő célt is meghatározta: „Itt-ott már kezd kibontakozni annak a képe, hogy milyen lesz a Balaton rövid időn belül. A magyar tenger iránt való meleg érdeklődés óriási lendületet vett. Egy-egy esztendő tevékenysége is rendkívüli változásokat teremt. De még távol vagyunk attól, ahová elérni iparkodunk, hogy a melegebb időszak beálltával sok-sok ezere a fürdőzőknek és üdülőknek népesítse be a Balaton vidékét körös-körül. (...) Máskülönben nem halad elég gyorsan a fejlesztés munkája. És a magyarok ezerei [sic!] ezután is a W Hudi 2014. 34. p. 16 A vendégnévsorok társadalomtörténeti felhasználásának nehézségeiről lásd Kosa 1999. 218-220. p. 17 Kardos-Simálya 1907. 3. p. 18Óvári Ferenc (Veszprém, 1858. május 3.-Veszprém, 1938. március 11.) veszprémi ügyvéd, több cikluson át szabadelvű országgyűlési képviselője volt a nagyvázsonyi, majd a veszprémi választó- kerületnek. 1927-től a felsőház tagja. Szervező munkájának eredménye többek közt az Országos Tűzoltószövetség keretében a modern tűzoltóság megszervezése, Balatonalmádi szőlőhegyből állandó településsé, országosan kedvelt fürdővé fejlesztése és a veszprémi állandó színház megépítése (1908). A Balatoni Szövetséget 1904-ben alapította, melynek elnökévé és közlönyének szerkesztőjévé választották. Több mint három évtizeden át volt a szervezet ügyvezető elnöke. Sokáig a Zsófia Gyermekszanatórium Egyesület élén állt, amely a Balaton mellett két nyári gyermektelepet hozott létre a szegény gyermekek üdültetésére. Kiterjedt közéleti tevékenysége monografikus feldolgozást érdemelne. Életéről rövid összefoglalás: Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. Dunántúli Közművelődési Egyesület, Bp., 1941. 430. p., Varga Béla (főszerk.): Veszprém megyei életrajzi lexikon. Veszprém, 1998. 378-379. p. Óvári életrajzai érthető módon nem tartalmazzák, hogy a szabadkőműves mozgalommal is élénk kapcsolatot ápolt, sőt, több jel arra utal, hogy maga is szabadkőműves volt. 144
