Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Molnár András: Balatoni nyarak a reformkorban. Időjárási anomáliák Balatonfüreden, 1831–1847
csapadék, többnyire csekély, mindössze egyetlen, augusztusi napon esett „jó huzamos eső". Az esős napok aránya ezen a nyáron összességében alig érte el a 9 %- ot. Ennél valamivel több esett 1846-ban, amikor a nyári napok 12 %-a volt csapadékos. Júniusban három, júliusban négy, augusztusban pedig kettő napon esett csekély mennyiségű, két további augusztusi napon viszont „hosszabb és erősebb" eső. 1846 rendkívül meleg nyara így összességében Balatonfüreden is szárazságot, illetve aszályt okozott. A Balaton vízszintjének ingadozása A Balaton vízszintjének emelkedése - a fürdőorvosi feljegyzések szerint - leginkább a téli csapadék mennyiségétől, illetve intenzitásától függött.14 A legnagyobb mértékű emelkedés 1845-ben következett be: „a Balaton tava múlt télen a sok esőtől és hótól annyira áradott", hogy a vízszint nyárig 38 hüvelyknyit emelkedett, míg a változékony, egyszer hűvös, esős, máskor meleg, száraz nyáron 5 hüvelyknyit apadt, így a vízszint összességében 33 hüvelyknyit (átszámítva kb. 87 cm-t) emelkedett. A második legnagyobb emelkedés 1838-ban volt. A Balaton vízszintje ebben az évben nyárig „rendkívül és hallhatatlanul" 28 hüvelyknyit (mintegy 74 cm-t) emelkedett. A „múlt téli esők és nagy havak a Balaton tavát annyira megárasztották", hogy az elöntötte a tóban álló hideg fürdők alját, a parton lévő fürdő- és itató kutakat, az újonnan épült fészerek és lóistállók egy láb magasan vízben álltak, és víz alá került az ezek előtt elvezető széles és hosszú kocsiút is. A tó vízszintje 1844-ben „a múlt esős és havas télen" 24 hüvelyknyit emelkedett, nyáron viszont - a csapadékos időjárás ellenére - 6 hüvelyknyit apadt, így összességében 18 hüvelyknyit (mintegy 47 cm-t) emelkedett. Még 1847-ben is nagyobb mértékű, 18 hüvelyknyi volt a Balaton vízszintjének emelkedése nyárig, azonban szeptemberig 8 hüvelyknyit apadt, így ez évben összességében 10 hüvelyknyit (mintegy 27 cm-t) emelkedett a víz szintje. 1846-ban, „a múlt, sok esőkkel járó tél alatt" ugyan némileg emelkedett a Balaton vízszintje, a rendkívül száraz, aszályos nyáron azonban jelentősen apadt is, aminek következtében ez évben összességében alig emelkedett a vízszint. A Balaton vízszintjének apadását egyaránt befolyásolhatta a csapadék egész éves hiánya, a levegő hőmérséklete és a víz felmelegedése, valamint a szelek szárító hatása. A legnagyobb mértékű vízszint csökkenés 1835-ben következett be. Ekkor az előző két év igen száraz nyarai, valamint a „még szárazabb múlt tél" azt eredményezték, hogy „Füred táján legtöbb kutak és források egészen elszáradtak, de leginkább a Balaton annyira leapadott, hogy a hideg fürdőket 22 öllel mélyebben a tóban kénytelenítettem szállítani", mivel a Balaton vízszintje ebben 14 Lásd a 4. sz. táblázatot! 119
