Hermann Róbert: Választási küzdelmek a reformkori Zala megyében (1834 -1847) - Zalai gyűjtemény 79. (Zalaegerszeg, 2015)

Bevezetés - Zala vármegye országgyűlési követválasztásai és tisztújításai, 1834–1847

mellett áll-e az első alispán választásakor, elrendelte a fejenkénti szavazást. Ekkor Hertelendy kijelentette, hogy ő az első alispáni tisztséget csak akkor vállalná el, ha közfelkiáltással és „

általános szótöbbséggel" választanák meg, ezért nem kívánja magát szavazás alá bocsájtani, és önként visszalép a jelöléstől. Hertelendy visszalépését követően a jelenlévő nemesek többsége közfelkiáltással választotta első alispánná Kerkapoly Istvánt.15 A megye tisztikarában ezen a tisztújításon egyébként kevesebb változás történt, mint az előző restauráció alkalmával: az 54 vármegyei tisztségviselő közül 29-en a helyükön maradtak, 8-an magasabb pozícióba léptek, és csupán 17 poszton történt személycsere.16 Hertelendy alulmaradt hívei utólag azt hangoztatták, hogy Kerkapoly pártja puccs-szerűen hajtotta végre a tisztújítást, mert megszállták a vármegyeháza udvarát, a választás helyszínét, és oda csak az első alispán megválasztása után engedték be a Hertelendy-pártia- kat.17 18 Ezzel gyakorlatilag eldőlt a többi tisztség sorsa is, és szinte mindegyik pozícióba Kerkapoly párthívei kerültek. A zalai konzervatívok később úgy emlékeztek az 1837. évi tisztújításra, hogy Zalában ekkor vált teljessé a helyi liberálisok politikai hatalomátvétele: „az akkoron szabadelvű, utóbb túlzó párt hatalomra vergődvén, a véleményben ellentétben álló egyéneket a hivataloskodhatásbul kizárván, maga elvbarátit hivatalnokoknak megteremtette

".1S Kisfaludy Sándor táblabíró, a kor népszerű költője úgy jellemezte Zala vármegye 1837 utáni politikai viszonyait, hogy megyéjében „most a protestáns párt bírja a kormányt".19

1839 tavaszán, az újabb országgyűlési követválasztást megelőzően egy harmadik párt is szerveződni látszott Zalában, mely a Deák Ferenc liberális reform- politikájával elégedetlen nemeseket próbálta összefogni. E követválasztás előzményeit, illetve a választási kampány eseményeit később így foglalta össze Csány László, a Deákot támogató zalai liberálisok pártvezére: „1839-ben, az országgyűlést megelőző időben alakulni készült Forintos György és Inkey Imre főnökleteik alatt, Deáknak személye ellen egy párt, mely komoly előrevigyázás nélkül az osztatlan bizodalmát könnyen veszéllyel fenyegethető. Ürügyül akkor is haladási kérdések, ezek között nevezetesen szinte fizetések, országgyűlési követek napidíja, szállások bére, használtatott; tudván, hogy a halhatatlan Kölcsey szellemétől körüllengett Deák, többé haladásellenes utasításokkal a követséget elvállalni nem fogja. A terv [...] kivitelét csak úgy remélhettük megakaszthatni, ha a két párt közti szakadást képesek lehetünk megszüntetni. Ehhez képest teendőink fölötti tanácskozásunkban elhatározók, hogy Deákot és Hertelendyt követeinknek ismét

'5 MNL ZML kgy. jkv. 1837:2177. (13-14. p).

16 Molnár András 1989. 25-26. p.

17 MNL ZML kgy. ir. 1838:256. Közli: Molnár András 2010. 254-263. p. (Kihallgatási jegyzőkönyv Csány László ügyében, Zalaegerszeg, 1838. január 31. Bogyay Lajos és Farkas Károly vallomásai.)

18MNL ZML Zala megye cs. kir. megyefőnökének iratai. Külön kezelt folyamodások. 1850/75. Csík Boldizsár önéletrajza.

19 Kisfaludi Kisfaludy Sándor minden munkái. 4. kiad. (Kiadja Angyal Dávid) Bp., 1893. 8. köt. 590. p. Kisfaludy Sándor levele egy ismeretlen uradalmi tisztviselőhöz, Sümeg, 1840. július 12.

11