Hermann Róbert: Választási küzdelmek a reformkori Zala megyében (1834 -1847) - Zalai gyűjtemény 79. (Zalaegerszeg, 2015)
Bevezetés - Zala vármegye országgyűlési követválasztásai és tisztújításai, 1834–1847
László - is csalódottan hagyták el, és hosszabb-rövidebb időre visszavonultak a vármegye közéletétől.35 Az átmenetileg vezetők nélkül maradt és megbénult liberális párt 1844 nyarán meg sem kísérelte befolyásolni a Zala megyei tisztújítás menetét, amint az Deák Ferenc egyik leveléből kiderül: „Júniusban tisztválasztásunk volt, akkor Horváth és Csány ki akartak békülni az ellenpárttal, de az őket megcsalta, s mivel Csánynak, Hor- váthnak [Zalabéri Horváth János cs. kir. kamarásnak] sem pénzök, sem kedvük nem volt a tisztválasztásba az akkori körülmények között tettlegesen béfolyni, s magokat ismét egészen visszavonták, én pedig s több mások restaurálni, korteskedni sem tudunk, sem akarunk: az ellenpárt vezette az egész tisztválasztást."36 Zala vármegye 1844. június 10-én tartott tisztújítására gyakorlatilag csak a helyi konzervatívok vonultatták fel híveiket, mintegy 1500 kisnemest. A két alispán (Kerkapoly István és Csillagh Lajos) ugyan a helyén maradt, ám a liberális párthoz kötődő fő- és alszolgabírók lemondtak hivatalukról, és szinte valamennyi elvbarátjuk kivonult a vármegye tisztikarából. Ilyen körülmények között - kevés kivétellel - a konzervatív ellentábor jelöltjeit, Hertelendy Károly és Forintos György híveit választották meg az egyes posztokra. Ekkor zajlott le a reformkori Zalában a legnagyobb arányú személycsere: az 58 vármegyei tisztségviselőből csak 26-an maradtak a helyükön (többnyire az alacsonyabb pozíciókban), 5-en előreléptek, míg 27-en kikerültek a tisztikarból, és helyüket új emberekkel töltötték be.37 A zalai liberálisok, akik 1845-től az Országos Védegylet mozgalom keretei közt szervezték újjá táborukat, 1847 tavaszán arra próbálták rávenni Festetics Leó grófot, Zala vármegye 1845-ben kinevezett kormánypárti adminisztrátorát, hogy szűk körben, a korteskedés kizárásával kerüljön sor a tisztújításra, és válasszák újra a két alispánt. Festetics azonban - arra hivatkozva, hogy a bocskoros nemes szavazata is ugyanannyit ér, mint a hivatalviselőé - visszautasította, hogy a politikai elit, a vármegyei intelligencia szűk körben döntse el a választás kimenetelét. A szembenálló politikai táborok egyetértettek az első alispán (Kerkapoly István) személyében, másodalispánná azonban a liberálisok az addig is e hivatalt viselő Csillagh Lajost, míg a konzervatívok Bogyay Lajost, a tapolcai járás főszolgabíróját kívánták jelölni, ezért kezdetét vette a korteskedés. Mivel az előző, 1844. évi tisztújításon a konzervatívok szinte ellenfél nélkül választhatták meg jelöltjeiket, 35 MNL ZML kgy. jkv. 1843:2237., 1843:2240.; MNL ZML Séllyey cs. lt. Séllyey Elek levelezése. Sély- lyey László levele Séllyey Elekhez, Zalaegerszeg, 1840. szeptember 2.; MNL ZML Büntetőperek 1845. Fasc. 28. Nr. 152.; Pesti Hírlap 1843. szeptember 10. (281. sz.) 613-615. p.; Világ 1843. szeptember 6. (71. sz.) 587. p.; Kónyi Manó 1903. 2. köt. 25-39. p.; Ferenczi Zoltán 1904.1. köt. 382-384. p. 36 MNL OL Mikrofilmtár 8368. doboz. Wesselényi Miklós levelezése. Deák Ferenc levele Wesselényi Miklós báróhoz, Kehida, 1844. november 27. Közli: DFVM1. köt. 435-441. p. 37MNL ZML kgy. jkv. 1844:1858.; Pesti Hírlap 1844. június 23. (363. sz.) 431. p.; Molnár András 1989. 25-26. p. 17
