Hermann Róbert: Választási küzdelmek a reformkori Zala megyében (1834 -1847) - Zalai gyűjtemény 79. (Zalaegerszeg, 2015)
Bevezetés - Zala vármegye országgyűlési követválasztásai és tisztújításai, 1834–1847
ruárjában lemondott az országgyűlési követségről, és e posztra roppant tehetséges öccsét, Deák Ferencet ajánlotta. Tekintélyével sikerült elérnie, hogy a pótválasztásra a jelölés és a fejenkénti szavazás, valamint az ünnepélyes külsőségek mellőzésével, nagy választói tömegek nélkül kerüljön sor. Zala vármegye 1833. április 15-én kezdődő közgyűlésén a jelenlévő, viszonylag szűk körű megyei intelligencia (hivatalviselő nemesi értelmiség) teljes egyetértésben, közfelkiáltással választotta követté a közbizalmat élvező Deák Ferencet.4 E követválasztásra, és Zala vármegye politikai irányváltására így emlékezett később Csány László, a zalai liberális ellenzék pártvezére: „...tudni kell, hogy mi választásokra nézve már hosszabb idő óta pártokra oszlottunk; az egyik mindenkor az alkalomtól kölcsönözte nevét, a másik több évektől fogva Hertelendy-pártnak hívatik. [...] 1833. évben, a nagy emlékezetű Deák Antalnak leköszönése a követségről, új követválasztást tőn szükségessé, és nem volt a két felekezetből senki, aki látszólag a követségre vágyott volna. Mi már akkor is szellemi /elsőbbségénél fogva Deák Ferencet óhajtottuk követünknek, és ebbe az ellenfél is ellenzés nélkül beleegyezett; s így massák nélkül, mintegy 300 jelenvoltak közakaratával és osztatlan bizodalmával, Deák Ferenc követnek megválasztatott; és miután senki nem találkozott, aki ellene szólott volna a fölkiáltásból nyilvánult közakaratnak, az akkor már fönnálló conservatív utasításokkal Deák a követséget elfogadta, melyeket végre az ország- gyűlés folyama alatt, sokszor meglepő corteskedési fogásokkal sikerült csak az idő irányához átváltoztatni."5 Amikor 1833 végén Zalabéri Horváth János cs. kir. kamarás is lemondott a követségről, ismét pótválasztást kellett tartani Zala vármegyében. Deák Antal ekkor a következőket tanácsolta a megye befolyásos vezetőinek: „azt vélem, tanácsosabb kevés emberek jelenlétében követet választani, mint előre való készületek után, kivált, ha a józan rész Hertelendy Károlyban megegyezne".6 Ezúttal azonban nem sikerült előzetesen megegyezni a jelölt személyéről, és mind Hertelendy, mind ellenfele, Kerkapoly István főszolgabíró (volt országgyűlési követ) korteskedésbe kezdett, és sok száz hívét mozgósította. Csány László, a Kerkapoly követté választását támogató tábor vezére így írt 1834 márciusának elején a választási előkészületekről: „Közelgetvén ll-[én] a követválasztási nap, tele keblem, tele fejem; eddig nem lévén kihez csatlakozni, a Hjerjtelendyanusok elénekelték már a győzedelmet, és én búsulva hallottam cselszövéseiket, fájt, hogy ellenek nem szegülhettem, de most reményi- vén, hogy Kerkapoly felszólításunkra eddigi vonakodásárul lemondván, eltökéli magát a színpadra lépésre, ezer a dolgom a közelgető ütközet elrendelésére. [...] Most azonban bi4MNL ZML kgy. jkv. 1833:1022. (5-6. p.); Molnár András: Deák Ferenc követté választása 1833-ban. In: Levéltári Közlemények 73. évf. 2002.1-2. sz. 13-32. p.; Molnár András 2003. 268-273. p. 5Csány László: Cáfolat Zalából [2. rész]. In: Pesti Hírlap 1844. január 14. (317. sz.) 29-30. p. Közli: Csány László reformkori iratai 96-97. p. 6 MNL OL R 22. Deák Ferenccel kapcsolatos iratok. 2. cs. 8. tétel. Deák Antal levele Oszterhueber Józsefhez, Kehida, 1834. január 2. 8
