Hermann Róbert: Választási küzdelmek a reformkori Zala megyében (1834 -1847) - Zalai gyűjtemény 79. (Zalaegerszeg, 2015)

Bevezetés - Zala vármegye országgyűlési követválasztásai és tisztújításai, 1834–1847

zonyos, hogy nem egy-két ember fogja Kerkapolyt akarni; nagy a hihetőség, hogy a kapor- naki járást kevés kivétellel a Balaton mellékével kézfogásra bírhatjuk."7

Az újabb követválasztásra Zala vármegye 1834. március 11-ei közgyűlésén került sor Zalaegerszegen, több mint 2100 választásra jogosult zalai nemes jelenlétében. Miután a szavazatok többségét közfelkiáltással nem lehetett megállapítani, elrendelték a fejenkénti szavazást, melynek során Hertelendy Károly 1138, míg ellenfele, Kerkapoly István csak 964 voksot kapott, így 174 szavazatnyi különbséggel Hertelendyt választották meg Zala vármegye követévé.8

Hertelendy erőt és önbizalmat merítve követválasztási győzelméből, az első alispáni tisztség megszerzését tűzte ki céljául az 1834 szeptemberében tartandó tisztújításon, ezért néhány hónap múlva elhagyta a pozsonyi országgyűlést, hogy személyesen buzdítsa híveit a restauráción való részvételre. Az ellentábor egyik vezére, a tisztújítás előkészületeiről később részletesen beszámoló Csány László szerint pártjuk Hertelendy ellenében nem jelölhette első alispánnak a követválasztáson alulmaradt, és Deák Antal által sem támogatott Kerkapoly Istvánt. Kerkapoly hívei ezért arra kérték Csányt, járjon közben a pozsonyi országgyűlésen tartózkodó Deák Ferencnél, hogy vállalja el az első alispáni tisztséget. Miután azonban Deák visszautasította a felkérést, Csányék az addig visszavonultan élő, ám tekintélyes vagyonú Botka József táblabírónak ajánlották fel a jelölést, aki azt elfogadta, és támogatására korteskedés kezdődött. Hertelendy pártja ekkor a választók elcsábításának egy Zalában korábban ismeretlen eszközéhez nyúlt: a kis- nemesség hetekig tartó megvendégelésébe, etetésébe, itatásába kezdett. Csány véleménye szerint „ezáltal egy új mód, új út nyittatott a tisztválasztásokra, mely mindenek között legveszedelmesebb, melyet követni annyi, mint a szegényebb nemes demora- lisatiojában részt venni, nem követni pedig annyi, mint a kétségtelen győzedelmet ellenségünk kezébe adni." Rövid időn belül mindkét párt részéről egymást érték a pompás lakomák, szekereken hordták a megvendégelt nemeseket, némelykor pedig még napibért is fizettek nekik, így végül az győzött, aki többet tudott áldozni a megvesztegetésre.9 Botka párthívei a választás előestéjén a megyeszékhely melletti kaszaházi mezőn felépített kortes-táborban gyűltek össze. A korteskedés méreteit jellemzi, hogy ebben a táborban, a választás előtti napokban 642 akó bort, 20 akó pálinkát, 40 ökröt, 230 birkát és 3000 db kenyeret fogyasztottak el.10

7 MNL ZML Séllyey cs. lt. Séllyey Elek levelezése. Csány László levele Séllyey Elekhez, Gelse, 1834. március 3. Közli: Csány László reformkori iratai 29. p.

s MNL ZML kgy. jkv. 1834:436. (5-8. p.)

9 MNL OL P1522. 33. cs. Csány László levele ismeretlen barátjához, 1834. szeptember 22. után. Közli: Csány László reformkori iratai 30-42. p.

10 MNL OL N 119. 25. doboz. Fasc. 46. No. 6426. Leopold Ferstl jelentése Zala vármegye tisztújításáról, Pozsony, 1834. november 12.; Révész, László: Die Anfänge des ungarischen Parlamentarismus. München, 1968.140. p.

9