Paksy Zoltán: Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között II. 1932 -1945 - Zalai gyűjtemény 78. (Zalaegerszeg, 2015)

Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1932. január 5.–1945. február 22.

főszolgabírónak a közigazgatási bizottság vizsgálóbiztosai előtt tett azon nyilatkozatából, hogy erre a kérdésre csak akkor hajlandó felelni, ha a hivatalos titoktartás alól felmentik, 2. Thassy Kristófnak azon tanúvallomásából, hogy Skublics Ödön azt a kijelentést tette előtte, hogy most a főispán parancsol, nem az alispán, 3. Tabódy Tibor főispán átiratából, hogy utasítás történt, erre nézve a nyomozó hatóság még csak kérdést sem intézett.

Nem vette észre a nyomozó hatóság azt sem, hogy az iratok között található feljelentésekből ezeknek irányítottsága alaposan vélelmezhető, hogy azon körülmény, hogy a csendőrség egyetlen feljelentést nem tett, senkit tetten nem ért, a rend fenntartására elsősorban kötelezett községi hatósági közegek szintén nem, arról, hogy a kir. ügyészséget értesítették volna, említés nem történik, az eljárási szabályok betartva nem lettek, és dacára annak, hogy az összes feljelentők részéről elkövetett cselekmények alaposan minősíthetők a Btk. 227. §-ba ütköző, ezen esetekben hivatalból üldözendő bűncselekménynek, ilyen miatt senki ellen eljárás nem indult.

Szükségesnek mutatkozik annak megállapítása, hogy a tömegesen érkező feljelentések annak idején ki, vagy kik juttatták a főszolgabírói hivatalhoz és hogyan történt az, hogy a novai járás területéhez tartozó községekből is a zalaegerszegi főszolgabíróhoz kísérték be a választókat.

Nyilvánvaló tehát, hogy az állam és társadalmi rend veszélyeztetéséről szó nem lehetett, de ha a főszolgabíró ilyet látott, hogyan történhetett meg az, hogy erről a felettes hatóságát, az alispánt napokon keresztül nem értesítette, az ügyészségnek ezt tudomására nem hozta, azonnali intézkedésekre senkit fel nem hívott.

Néhány perces telefonbeszélgetés után a főszolgabíró akár a körjegyző, akár a csendőrőrsök bemondása útján meggyőződhetett volna a tényleges helyzetről.

A kir. Kúria az 1501/1935/7. sz. alatt kelt iratok közt található ítélete után nem kétséges az, hogy a „Pucolj zsidó, míg nem késő" felírás, vagy sértő rajzok és falragaszok útján a Btk. 172. §-ába ütköző izgatás el nem követhető és így a főispánnak, mint a kir. ügyésznek és vizsgálóbírónak az a megállapítása, hogy a zalaegerszegi választókerületben többrendbeli súlyos és különösen felekezet elleni izgatások történtek, ténybeli alappal nem bírván, téves.

Téves a vizsgálóbírónak az az érvelése, hogy az izgatásokból arra következtet, hogy a főispán halaszthatatlan és sürgős intézkedésének szüksége fennforgott, téves a vizsgálóbírónak az a megállapítása is, hogy a főispán közvetlenül intézhet rendeleteket a törvényhatósági tisztviselőkhöz akkor is, ha az alispán a helyszínen van. Az alispán pedig a helyszínen tartózkodott akkor, amikor Tabódy Tibor főispán Skublics Ödön főszolgabírónak utasítást adott arra, hogy a zalaegerszegi választás napjára a képviselőjelölteket internálja.

128