Paksy Zoltán: Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között II. 1932 -1945 - Zalai gyűjtemény 78. (Zalaegerszeg, 2015)
Politikai küzdelmek Zala megyében 1932–1945 - 5. A háborús évek
A megye többi részén az országos forgatókönyvnek megfelelően zajlottak az események. A megyében a következő helyeken hoztak létre gettót: Zalaegerszegen, ahol a város, továbbá a zalaegerszegi, novai és lenti járások zsidóit gyűjtötték össze, összesen mintegy 1420 fővel. Tapolcán a tapolcai és a balatonfüredi járás lakóit, összesen 854 fővel, Keszthelyen a keszthelyi járásbelieket 855 fővel, Zalaszentgróton a zalaszentgróti, letenyei és pacsai járások zsidóit, összesen 591 fővel, Sümegen pedig a sümegi járás zsidóit 316 fővel. A zalaegerszegi gettó felállítása egy Siófokon tartott értekezlet eredményeként következett be. Ezen Endre László államtitkár tartott eligazítást a Dél-Dunántúl közigazgatási tisztviselői számára, s azon részt vett Tamássy István zalaegerszegi polgármester is. A zalaegerszegi gettót 1944. május 16-án állították fel. A megye- székhelyen, Zalaegerszegen nemcsak a város, hanem a járás, valamint a novai és lenti körzet zsidóit is összegyűjtötték. A zalaegerszegi járás főszolgabírája, valamint dr. Berger Imre a városi hitközség elnöke már május 11-én benyújtotta az általuk összeírt zsidók névjegyzékét. Az előbbi 177, az utóbbi 869 nevet tartalmazott. A különböző gettókat végül felszámolták és a megye zsidóságát június 15-24. között Zalaegerszegre szállították. A keszthelyi gettó lakóit, 719 főt, a tudós főrabbival, dr. Büchler Sándorral együtt június 20-án szállították Zalaegerszegre. A Sümegben felállított gettóból több mint 300 főt szállítottak át. A tapolcai és balatonfüredi járások zsidóságát Tapolcán gyűjtötték össze, a gettót május 6-án jelölték ki. A két részből álló gettóban 744 zsidó tartózkodott, ami 326 családot jelentett. Innen 1944. június 19-én, a munkaszolgálatból híveihez visszatért dr. Halpert Salamon főrabbival együtt vonattal hozták át Zalaegerszegre.72 így a városi zsidósággal együtt mintegy 3450 főt zsúfoltak össze a hatóságok a megye- székhely gyűjtőtáborában. 1944. június 30-án a Zalamegyei Újság azzal a főcímmel jelent meg, hogy: „Megkezdődött a zalai zsidók teljes felszámolása!"73 A lap közölte olvasóival, hogy a hatóságok részletes nyomozást indítottak a zsidók által elrejtett értékek felkutatásáért, mert „a túlságosan is anyagilag jól alátámasztott zalaegerszegi gettóban összpontosított zsidóság" sok anyagi értéket elrejtett. A lap helyesen tájékoztatta olvasóit, az események a következőképpen zajlottak: a zalaegerszegi gettót egy csendőrszázad vette körül, amely kutatásokat és a motozásokat kezdett. A kivezényelt csendőrök az összegyűjtött helyi és megyebeli embertömeget július 3-án átterelték a vasúti pálya mellett található téglagyár telepére. Semmit nem mondtak, az emberek nem tudták, hogy mi fog velük történni. A téglagyárban először megmotozták őket, és minden értéküket azonnal elvették, gyűrűket, órákat, nyakláncokat, mondván, hogy „nekik arra már úgysem lesz szükségük". 72Mayer Dénes: A tapolcai zsidóság története. MNL ZML XV. 41b. 127. p. Kézirat. ^Zalamegyei Újság, 1944. június 30. 45
