Paksy Zoltán: Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között II. 1932 -1945 - Zalai gyűjtemény 78. (Zalaegerszeg, 2015)

Politikai küzdelmek Zala megyében 1932–1945 - 5. A háborús évek

sének és jelen voltam Belatincon honvédeink bevonulásakor és megkapó fogadtatásán."62 Számolt be Teleki főispán a vármegye közgyűlésének díszünnepélyén az eseményekről megemlékezvén. A közgyűlés elhatározta, hogy öröme kifejezéseként hódoló dísztáviratot intéz Horthy Miklós kormányzóhoz, az alábbi szöveggel: „Törvényhatósági bizottságunk mai közgyűlésén megemlékeztünk honvédségünk ama dicső fegyvertényéről, amellyel 1000 éves déli határainkat újból visszaszerezte. Ebből az ünnepélyes alkalomból, amely Zala vármegyét különösen közelről érinti, egyhangú lelkesedéssel adtunk kifejezést a Legfelsőbb Hadúr, a Főméltóságú Kormányzó Úr iránt érzett hálánknak, tántoríthatatlan ragaszkodásunknak."

A Muravidéken a német bevonulást követően nagyon gyorsan, április 16-án került sor a magyar hatalomátvételre. A szombathelyi III. hadtest 9. gyalogdandárja reggel 7 órakor lépte át a határt, és széles sávban kezdte meg a terület birtokbavételét. A bevonuló honvédeket a magyarlakta falvak felvirágozva, díszkapuval, hatalmas ünnepléssel fogadták, de a szlovén (korabeli elnevezéssel: vend) településeken sem nyilvánult meg ellenszenv, ami nem is csoda, hiszen ők 1919- 1920-ban sem követelték az elszakadást. Alsólendva főterén is hatalmas tömeg várta a honvédeket, majd a városbíró köszöntése után együtt elénekelték a magyar himnuszt.

Más megítélés alá esett a horvátok lakta Muraköz, Zala megye Csáktornyái és perlaki járásai. Itt többségében horvátok éltek, s mivel Horvátország kivált Jugoszláviából és deklarálta függetlenségét, szintén magának követelte a területet, s az is kérdéses volt, hogy milyen álláspontot foglal el a lakosság. Ezért ez a terület nem magyar, hanem továbbra is német katonai igazgatás alatt maradt, de csak július 9-ig, akkor itt is a magyar honvédség vette át a hatalmat, s ezzel a történeti Zala vármegye integritása helyreállt.

Az alsólendvai járásban a magyar fennhatóság visszaállítása után a magyar kormány katonai közigazgatást vezetett be, azaz a területet a katonaság tisztség- viselői kormányozták. A délszláv származású tisztviselőket leváltották, visszaállították a magyar iskolák és intézmények működését. Ahogy a kérdés legismertebb kutatója, Göncz László szlovéniai magyar történész is hangsúlyozza, ebben a térségben a magyar hatóságok és a nemmagyar lakosság között nem történt semmilyen atrocitás, ellentétben az ismeretes újvidéki eseményekkel, ahol a bevonulás után szerb- és zsidóellenes cselekmények és gyilkosságok történtek. A katonai közigazgatás végül 1941 augusztusáig maradt fenn, ezután mindhárom járásban helyreállt a polgári közigazgatás, a pozíciókat magyar - de a helyi nyelvet is beszélő - tisztviselők foglalták el.

“MNL ZMLIV. 402a. 1941. május 8.

41