Paksy Zoltán: Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között II. 1932 -1945 - Zalai gyűjtemény 78. (Zalaegerszeg, 2015)
Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1932. január 5.–1945. február 22.
Zalaegerszeg, 1939. június 9. Rendőri jelentés a zalai nyilas országgyűlési képviselők és a zalaegerszegi iparosok ankétjárói 73. A m. kir. rendőrség zalaegerszegi kapitánysága. JELENTÉS Zalaegerszeg, 1939. június 9-én Tisztelettel jelentem, hogy a Zala megyei nemzeti szocialista képviselők által f. év június 8-án a zalaegerszegi ipartestület helyiségébe összehívott ankét 300 résztvevő jelenlétében du. 4 órakor megkezdődött. Fangler Imre párszavas megnyitó beszéde után ifj. Eitner Sándor orsz. gyűl. képviselő szólalt fel és kérte, hogy a jelenlévők politikai pártállásukra való tekintet nélkül adják elő a panaszaikat. Hangsúlyozta, hogy az ankétnak semminemű politikai jellege nincs, a nemzeti szocialista képviselők csupán az iparosok és a kereskedők sérelmeit akarják tudni. Nem ígérnek semmit, csak azt, hogy a kisemberek sorsáért a parlamentben síkra fognak szállni. Pál József divatárukereskedő a gyáripar és a bankkörök által okozott sérelmekről beszél. A gyáripar a kiskereskedők részére igen kicsi hitelkeretet állapít meg. A keresztény és nemzeti irányzat folytán a keresztény kereskedők és iparosok határozottan érzik, hogy üzletük fellendül. A fellendülés következtében ezt a kis hitelkeretet hamar kimerítik. Újabb hitelkeretet nem kapnak, így üzletüket nem tudják ellátni a szükséges minőségű és mennyiségű áruval. Üzletükben nincsen elegendő választék. Ezzel szemben a gyáripar a zsidókereskedőknek és iparosoknak nagyobb hitelkeretet állapít meg. A gyár és a kereskedők közötti hitelkeretek megállapítására kormánybiztos kirendelését javasolja. Tischlér István női szabó a kisipari hitel nehézkes kiutalását panaszolja. Mire azt egy iparos megkapja, éppen annyiba kerül, mintha bankkölcsönt venne igénybe. Legjobb volna a kisipari kölcsönöket amortizációs kölcsönökké átalakítani. Az iparos fizet adót, OTI járulékot, de ő maga nincs biztosítva öreg korára. A kisipart is részesíteni kellene közszállításokban. Csanádi József a zalaegerszegi vágóhídi illetékek túl magas volta miatt szólal fel. Tóth Gyula szabómester a kisipar és a kiskereskedelem súlyos terheiről beszél. A kisipari kölcsön utalását ne bankemberek, hanem iparosok bírálják el. Sajnos, hogy az öregségi biztosítást maguk az iparosok szavazták le. Erre pedig nagy szükség volna. Az öregségi biztosítást, ha másként nem megy, kényszer útján is be kellene hozni. 214
