Csomor Erzsébet (szerk.): Zalaegerszegi végrendeletek 1701-1826 II. 1804-1826 - Zalai gyűjtemény 77/2. (Zalaegerszeg, 2015)
Zalaegerszegi végrendeletek 1804. január 4.–1826. június 7.
praesentibus recognoscaljuk. Signatum sub sessione magistrati oppidana Zala Egerszeg, die et anno ut supra. Páslek András város Ordinarius bírája + Nemes Kováts György város esküdtje + Udvary György város esküdtje m. p. Antal Ferenc m. p. város esküdtje Horváth Ferenc város esküdtje + Bessenyei János város esküdtje + Szabó József m. p. város esküdtje Takáts János m. p. város esküdtje Totth József m. p. város hites nótáriusa Kétlapos, eredeti. Lelőhely: MNL ZML Zalaegerszeg város régi levéltára - Végrendeletek 320. 347. Zsuppán Erzsébet végrendelete 1819. december 17. Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében, ámen! Én, alább is megírt Zsuppán Örzsébet, néhai Raismiller György174 özvegye, noha testemben beteges, de elmémben ép és egészséges, nem tudván bizonyos órámat, melyben e csalárd világbúi ki kelletik költöznöm, kívántam ezen végső rendelésemet megtennem, úgymint: Elsőben is az én bűnös lölkömet ajánlom az Úristennek szent irgalmasságába, testemet a földnek az ő anyjának, ahonnénd eredetét vette. Másodszor. Még életben lévén boldogult Raismiller György uram, véle együtt némely passiva adósságokat fölszedegettünk, melyekkel mind capitalisával, mind interessével mái napig adósak maradtunk, tudniillik: Mantuano János úrnak capitalissal 49 f., ennek egy esztendei interessé hátra vagyon. Ifjú Pathy Jánosnak capitalis, carta biancom szerént 84 f., interessé hátra vagyon. Nemes Szilágyi Évának, bögötei helységben capitalisát bizonyosan nem tudom, hanem az obligatorialis levelünk fogja mutatni valóságos adósságomat. Boldogult nemes Fábján Pál úrnak is tartoztunk 200 ftokkal. Ugyanannak midőn ólai házát épétette, fundamentomátúl szükséges tislér munkával 100 ftot boldogult uram leszolgált, azonban boldogult nemes Fábján Pál úr is oly kegyességgel volt hozzám, s azzal biztatott, hogy 100 ftrúl interesst nem fog kívánni, az üdőtűl fogva atyafiai sem kérték. 174 Végrendeletét lásd Laiszmiller György néven, a 318. számú dokumentumban. 248
