Csomor Erzsébet (szerk.): Zalaegerszegi végrendeletek 1701-1826 I. 1701-1803 - Zalai gyűjtemény 77/1. (Zalaegerszeg, 2015)
Végrendeletek Zalaegerszegen a 18–19. században
v A végrendelkezők súlyos személyes sérelmek miatt családjuk érdemtelen tagjait az örökségből kizárással büntették. Durva bánásmód, gyámoltalan szülő elhanyagolása miatt vált a hozzátartozó méltatlanná az örökrészére. A zalaegerszegi testátlók közül heten jutottak ilyen elhatározásra, ezek mindegyike részletesen megindokolta lépését. Büki János érdemtelennek találta fiát az atyai osztályrészre, mivel a hálátlan gyermek „nem tekéntvén öreg állapotomat, engemet gyakran mocskos beszédekkel illy etett, és hogy még néki édesatyja sem volnék megtagadott...."147 Szigorúan büntették az erkölcsi szabályok megsértését. Bedő György csalódott lányában, aki elhagyta a családot. Ezért 1859-ben úgy rendelkezett, hogy Pesten tartózkodó Nani lányát kitagadja minden vagyonából, „miután ő Atyai házamtul elköltözött, és még látogatásával sem tisztelt meg soha."148 Butjás Anna az ingatlanok örökléséből zárta ki fiait, „minthogy fi gyermekeim irányomban tiszteletlenséggel járultak, különösen János fiam tettlegesen is bántalmazott...". Ezért a férjével közösen szerzett Temető utcai egy szobás házát konyhával, kamrával, istállóval, udvarral, kerttel Lina lányára hagyta.149 Molnár Sándor káromkodás miatt fosztotta meg osztályrészétől felnőtt gyermekét. Végakaratában szomorúan írja József fiáról, hogy "szívem fájdalmával kellet tőle elszenvednem, hogy midőn az házamtul elment, nem úgy ment el, mint jó gyermek, hanem nagy káromkodással... Kizárom tehát József fiamat minden szerzeményemből."150 Méltatlan bánásmód késztette arra Marton Ferencnét, hogy unokáját és fiát megfossza minden örökségétől. Keserű szavakkal emlékezik arra, hogy öregségében, betegségében nem segítették, sőt, tulajdon javaiból „kiverni és kikergetni" akarták, „vén disznónak" nevezték, s mikor háládatlanságukért meg- feddte őket, lökdösték, az asztalhoz taszították.151 „Ki zárva legyen Csillag Antal mindenembül, minthogy mint illett meg nem böcsült" - ezen megokolással tagadta ki fiát az örökségből 1808-ban Zsámpár Örzse, Csillag Imre özvegye.152 Hasonló döntést hozott Viola József mintegy ötven évvel később, 1861-ben, amikor Klári lányát „többféle tolvajlásai miatt" találta méltatlannak osztályrészére."153 Testálóink pontosan számba vették aktív és passzív adósságaikat, azaz tartozásaikat és követelésüket. Az látszik, hogy sok a tartozás és a kintlévőség, a hitelbe adott tőke. Ebből arra következtethetünk, hogy ingatlanvásárláshoz, iparűzéshez saját tőke hiányában kölcsönért folyamodtak. Az aktív és passzív adósságok kiegyenlítése után maradt összegek nem nagyok, esetenként negatív a mérleg, 147 Büki János végrendelete 1794. 148 Bedő György végrendelete 1859. 149 Bujtás Anna végrendelete 1872. 150 Molnár Sándor végrendelete 1847. 151 Marton Ferencné végrendelete 1864. 152 Zsámpár Örzse végrendelete 1808. 153 viola Mihály végrendelete 1861. 31
