Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
47. gyalogezred - 40. Dr. Szabó Sándor tartalékos zászlós (47. gyalogezred ezredközvetlen aknavető század szakasz-, majd századparancsnoka) visszaemlékezése, 1942. április 1. - december 31. (részletek)
haza, az éjszakát ezúttal a figyelőben töltöm, de reggel hazamegyek. Állapotomat nem ecsetelte, s ezért hálás is voltam neki. Másnapra elég későn és alapos fej- és gyomorfájással ébredtem, de a forró rumos fekete, amivel Petrányi Laciék elláttak, közérzetemet úgy helyrehozta, hogy a reggeli hideg szél a maradék mámort is kifújta a fejemből. Ott éppen reggeliztek a fiúk, forró kávéjukból az én részemet is odahozta Duka. Neki is, Csanának is adtam bele egy-egy kis maradék „papramorgót"m meg egy-egy pozsonyi kiflit a hazaiból, utána újra fekhelyemre dőltem, s még egy jót aludtam délig. Azzal ébresztett a bunkerőr, hogy mögöttünk a domboldalban mintha a farkasordító hidegben egy kóbor farkas tévedt volna a közeibe, ott kószál a vadmeggyes bokrok közt, az én távcsöves cseh puskámmal el kellene riasztani. Fogtam a csodafegyveremet, egy nyomjelzős töltényt tettem bele, kimenve a futóárok partjára, ahol egy almafacsemete két ága közé rögzítve, céloztam és találtam. Az ordas felbukott, egyik fiú oda is hozta; tényleg farkas volt. Ez volt „vadászéletem" második találata, az 1934/35 telén lőtt karapancsai vadmacska kandúr után. Se előtte, se utána egy nyúlra se lőttem, mégis olyan két vadat ejtettem, amilyent kevés igazi vadász mondhat zsákmányának. Akkor még nem is gondoltam, hogy ez volt utolsó kosztyenkii ténykedésem. Valamelyik szakácsunk jelentkezett, hogy ő ért a megnyúzáshoz, sőt a bőre kikészítéséhez is. El is vitték hozzá, de hogy végül is mi lett vele, sohase tudtam meg, mert közbejött november közepén egy váratlan esemény, amire legrosszabb álmaimban sem számítottam. A 47. gyalogezred [ezredközvetlen] aknavető századának éléről áthelyeztek a 17. [gyalogezred] ezredközvetlen aknavető századának parancsnokává,809 810 akinek a helye sebesülés folytán megürült, és nem volt náluk más, akit megbízhattak volna a helyettesítésével. Az áthelyezési parancs úgy szólt, hogy a lovamat és a legényemet magammal vihettem, de lovászomat nem, ott pedig Gremjacsje mögött, a 17/11. zászlóalj-parancsnokságon három napon belül jelentkezzem, vegyem át a századparancsnokságot, és a falu mögötti két aknavető szakasz meglévő, maradék legénységével irányítsam az ottani, szükségessé válható tűztámogatást. A megengedett háromnapos határidő első napján meglátogattam Hegedűs Gyula sógort a 17/11. zászlóalj körletében, ahol a Rudkino és Gremjacsje közti határterületen a legelső lövészárokban volt szolgálatban, de a parancsnoka felváltatta, hogy néhány órát együtt tölthessünk. Elvittem s felolvastam neki a hazulról 809 Pálinkát. 8,0 A 17. gyalogezred ezredközvetlen aknavető századának parancsnoka Palotai József főhadnagy volt. Feltehetően hátországi egészségügyi szabadságra távozott, hiszen onnan 1942. december 27-én visszatérve, a Dontól történt visszavonulás során, 1943. február 2-án Sztarij Oszkol környékén nyomtalanul eltűnt. 398
