Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

47. gyalogezred - 40. Dr. Szabó Sándor tartalékos zászlós (47. gyalogezred ezredközvetlen aknavető század szakasz-, majd századparancsnoka) visszaemlékezése, 1942. április 1. - december 31. (részletek)

kapott legutóbbi leveleimet, ő is megmutatta az övéit, amit Mariskánk811 írt neki, aki főleg a kis Laci812 fiával dicsekedett neki, aki már jól beszél, és ha megkérde­zik, tudja-e, hogy hol van az apja, arra azt válaszolja, hogy: „A Don partján vitézül harcol az oroszok ellen, ott, ahol a Keresztapám is van" (ez én vagyok). Jól kibeszél­gettük magunkat, s elmondtam neki, hogy legközelebb már a Gremjacsje falu mögötti aknavető század törzsnél talál, ami közelebb is lesz [hozzá], ha meg tud látogatni, csak most nem délre, hanem északra leszek tőle. Mondta, hogy ha de­cember közepéig nem váltják le őket, akkorra a parancsnoka két hét szabadságot ígért neki. [...] Másnap gyalog végigjártam a Kosztyenki és Alekszandrovka körzetében ma­radó szakaszaimat és a vonalukban még meglévő tiszti ismerőseimet, és elbú­csúztam tőlük. „Látjuk-e még viszont egymást?" - dúdolgattam magamban vissza- jövet a futóárokban... Ezen, a november elsejére virradó éjjelen a figyelőben lévő bunkerben aludtam, mert ez volt közelebb hosszú gyaloglásom végéhez, mint a hátrább lévő hálóbun­kerünk. Este még ott sokáig elbeszélgettünk. Onnan telefonáltam hátra Csanaki- nak, hogy ne várjanak „haza", inkább a vacsorámat küldjék ide Duka legényem­mel. Mondhatom, úgy vettem észre, hogy Petrányi, Streer, Piszker és Puha Tóni őszintén sajnálták, hogy el kell mennem. Dukát később azzal küldtem vissza, hogy holnap késő reggel visszamegyek reggelizni, aztán a nap nagy részét azzal töltjük, hogy összecsomagoljuk katonaládámat és azokat a cuccaimat, amit új he­lyemre szándékozom magammal vinni. О is szedje össze a holmiját, mert őt ma­gammal vihetem, de ha akarja, maradhat is. Jelezte, hogy már csak nem hagy el, ha meg vagyok vele én is elégedve. Örültem, hogy így nyilatkozott. Másnap reggel korán a figyelő mögötti romház egyetlen szobájában berende­zett századtörzsi irodámba mentem, mely egyúttal a maradék századtörzs szál­láshelye is volt. Ott átadtam az írnokomnak, Németh tizedesnek813 a századnap­lót és mellékleteit, azokat zárónyilatkozattal láttam el, hogy leendő utódomnak814 - akit még a felsőbb vezetés eddig ki se jelölt - úgy adja át. Arra határozottan emlékszem, hogy a lőszer-felhasználási naplóban összeadtam, hogy hány akna­vető gránát [kilövését] vezényeltem személyesen: pontosan 6300 jött ki. Ezen ma­gam is elcsodálkoztam. Vajon hány muszka bánhatta ezt? Ha csak minden tize­dikkel egyet találtunk el, az akkor is egy bővített ruszki zászlóaljjal is fölérhet. 811 Hegedűs Gyula felesége. 812 Hegedűs Gyula fia. 813 Valószínűleg a vonyarcvashegyi Németh Ferenc tizedes, akit dr. Szabó Sándor említ az egyik hír­lapi cikkében. (így élnek az orosz harctéren a keszthelyi és környéki aknavetősök. Dr. Szabó Sándor zászlós tábori levele. In: Keszthely és Vidéke 1942. december 19. /51. sz./ 3. p.) Személyéről nem ren­delkezünk pontosabb adatokkal. 814 Török László tartalékos főhadnagy, 1942. november közepétől a 47. gyalogezred ezredközvetlen aknavető századának parancsnoka. 399

Next

/
Oldalképek
Tartalom