Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
47. gyalogezred - 40. Dr. Szabó Sándor tartalékos zászlós (47. gyalogezred ezredközvetlen aknavető század szakasz-, majd századparancsnoka) visszaemlékezése, 1942. április 1. - december 31. (részletek)
kapott legutóbbi leveleimet, ő is megmutatta az övéit, amit Mariskánk811 írt neki, aki főleg a kis Laci812 fiával dicsekedett neki, aki már jól beszél, és ha megkérdezik, tudja-e, hogy hol van az apja, arra azt válaszolja, hogy: „A Don partján vitézül harcol az oroszok ellen, ott, ahol a Keresztapám is van" (ez én vagyok). Jól kibeszélgettük magunkat, s elmondtam neki, hogy legközelebb már a Gremjacsje falu mögötti aknavető század törzsnél talál, ami közelebb is lesz [hozzá], ha meg tud látogatni, csak most nem délre, hanem északra leszek tőle. Mondta, hogy ha december közepéig nem váltják le őket, akkorra a parancsnoka két hét szabadságot ígért neki. [...] Másnap gyalog végigjártam a Kosztyenki és Alekszandrovka körzetében maradó szakaszaimat és a vonalukban még meglévő tiszti ismerőseimet, és elbúcsúztam tőlük. „Látjuk-e még viszont egymást?" - dúdolgattam magamban vissza- jövet a futóárokban... Ezen, a november elsejére virradó éjjelen a figyelőben lévő bunkerben aludtam, mert ez volt közelebb hosszú gyaloglásom végéhez, mint a hátrább lévő hálóbunkerünk. Este még ott sokáig elbeszélgettünk. Onnan telefonáltam hátra Csanaki- nak, hogy ne várjanak „haza", inkább a vacsorámat küldjék ide Duka legényemmel. Mondhatom, úgy vettem észre, hogy Petrányi, Streer, Piszker és Puha Tóni őszintén sajnálták, hogy el kell mennem. Dukát később azzal küldtem vissza, hogy holnap késő reggel visszamegyek reggelizni, aztán a nap nagy részét azzal töltjük, hogy összecsomagoljuk katonaládámat és azokat a cuccaimat, amit új helyemre szándékozom magammal vinni. О is szedje össze a holmiját, mert őt magammal vihetem, de ha akarja, maradhat is. Jelezte, hogy már csak nem hagy el, ha meg vagyok vele én is elégedve. Örültem, hogy így nyilatkozott. Másnap reggel korán a figyelő mögötti romház egyetlen szobájában berendezett századtörzsi irodámba mentem, mely egyúttal a maradék századtörzs szálláshelye is volt. Ott átadtam az írnokomnak, Németh tizedesnek813 a századnaplót és mellékleteit, azokat zárónyilatkozattal láttam el, hogy leendő utódomnak814 - akit még a felsőbb vezetés eddig ki se jelölt - úgy adja át. Arra határozottan emlékszem, hogy a lőszer-felhasználási naplóban összeadtam, hogy hány aknavető gránát [kilövését] vezényeltem személyesen: pontosan 6300 jött ki. Ezen magam is elcsodálkoztam. Vajon hány muszka bánhatta ezt? Ha csak minden tizedikkel egyet találtunk el, az akkor is egy bővített ruszki zászlóaljjal is fölérhet. 811 Hegedűs Gyula felesége. 812 Hegedűs Gyula fia. 813 Valószínűleg a vonyarcvashegyi Németh Ferenc tizedes, akit dr. Szabó Sándor említ az egyik hírlapi cikkében. (így élnek az orosz harctéren a keszthelyi és környéki aknavetősök. Dr. Szabó Sándor zászlós tábori levele. In: Keszthely és Vidéke 1942. december 19. /51. sz./ 3. p.) Személyéről nem rendelkezünk pontosabb adatokkal. 814 Török László tartalékos főhadnagy, 1942. november közepétől a 47. gyalogezred ezredközvetlen aknavető századának parancsnoka. 399
