Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - Ezredközvetlenek - 22. Rózsa Gyula hadnagy (17. gyalogezred ezredközvetlen páncéltörő ágyús század parancsnoka) visszaemlékezése, 1942. március 1. - december 20. (részletek)

repülők semmiféle mozgást ne fedezzenek fel. A rövid várakozás után befutott a személykocsikból összeállított szerelvény, már szinte tömve magyar és német tisztekkel. Mi is felkapaszkodtunk a vonatra, amely máris robogott Scsigri felé. Ez a település közvetlenül a front mögött feküdt, az első vonaltól alig néhány kilométerre. Scsigri - magyar mértékkel mérve - amolyan nagyközség volt, vagy inkább kis mezőváros. A vasútállomáson katonazenekar és fogadóbizottság várt ben­nünket, mintha valahol egy otthoni garnizonban lettünk volna, nem pedig az öl­döklő háború kellős közepén. Nyitott tehergépkocsikra szálltunk, és máris robo­gott a karaván velünk a városon keresztül egy hatalmas rétre. Ott állították fel a bemutatásra váró szovjet harckocsikat és egyéb páncélozott járműveket, ame­lyeknek megszemlélése után páncéltörő ágyúkkal lőttek a mozdulatlan és a drót­kötéllel vontatott harckocsikra, majd megnézhettük a találatok eredményességét. Tapasztalhattam, hogy az én szerény lövegeimmel vajmi csekély eredményt fo­gok elérni ezek ellen a monstrumok ellen. Például a KV-1190 és a KV-2191 elnevezé­sű, valamint a T-34-es harckocsik192 homlokpáncéljának vastagsága 16 cm körül volt.193 Az ilyen pontokra eleve értelmetlenség tüzelni, mert az ilyen harckocsik leküzdése, csak az érzékeny pontokon elért találatokkal volt lehetséges. Ezeket a sebezhető pontokat mutatták meg a németek, minden típusnál. Mint egyik leg­eredményesebb harckocsi leküzdési módot, a személyi bátorságon alapuló egyé­ni vállalkozásokat ajánlották. Például futóárokban, vagy lövészgödörben meg­húzódva kézigránátköteget, vagy egyéb robbanószerkezetet kell elhelyeznie a harcosnak a harckocsi aljára vagy lánctalpára, akkor, amikor a harckocsi átgördül felette. Ehhez a módszerhez persze harcedzettség, merészség és a „nagy cél" eléré­190 A KV-1 szovjet nehéz harckocsi 1941 júniusában az egyetlen sorozatban gyártott nehéz harckocsi volt, amely védettség és fegyverzet tekintetében felülmúlta ellenfeleit. Páncélzata 75-100 mm volt, egy 76,2 mm-es harckocsi ágyúval és négy 7,62 mm-es géppuskával rendelkezett. 1943 nyarán, az új német nehéz harckocsik (Pz. V és Pz. VI) megjelenésével szükségessé vált fegyverzetének megerősí­tése. Lexikon 1997. 249., 497. p. 191 Az 1940-ben elkészült KV-2 szovjet nehéz harckocsi páncélzata 75-110 mm-es volt, fegyverzetét egy 152 mm-es nehéz tarack és négy 7,62 mm-es géppuska jelentette. A harckocsik tűztámogatását látta el. A forgótornyába beépített nehéz tarack megnövelte a harckocsi tömegét, korlátozta mozgását, s akadályozta a torony forgását. 1941 nyarán példányait tornyuk eltávolítása után KV-1 típusúvá ala­kították át. Lexikon 1997. 249., 497. p. 192 д T-34-es szovjet közepes harckocsi 1941-ben tűzerejével, páncélzatával és mozgékonyság tekinte­tében felülmúlta a német Pz. III és Pz. IV típusú közepes harckocsikat. Fegyverzete egy 76,2 mm-es harckocsi ágyúból és kettő 7,62 mm-es géppuskából állt, 18-45 mm-es páncélzata jól döntött és lövés­biztos volt, széles lánctalpa terepjáróságát növelte. A német Pz. V és Pz. VI harckocsik megjelenése után, 1943 decemberében egy hosszabb csövű, nagyobb tűzerejű 85 mm-es harckocsi ágyút és új ku­polás tornyot kapott. Lexikon 1997.433., 497. p. 193 A KV-1 és KV-2 szovjet nehéz harckocsik homlokpáncéljának vastagsága (megerősítve) 100, a T- 34-esé (30 fokos döntésben) 45 mm volt. (Bonhardt Attila és Számvéber Norbert szíves tájékoztatása alapján.) 95

Next

/
Oldalképek
Tartalom