Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
17. gyalogezred - Ezredtörzs - 20. Péchy György főhadnagy (17. gyalogezred, ezred 1. segédtiszt) harctéri naplója, 1942. április 29. - május 16
A nők lomposak, divatjamúlt ruhákban, vastag, fényes műselyem harisnyákban járnak. Proli népség. Rendesen öltözött nincs egy sem. A hadosztály-parancsnokság a süketnéma intézetben van. Két romos szobor áll a kapu előtt. Az épületben ablak nem sok van, de azért egész jól vannak. A hadosztályparancsnok15 nincs otthon. Visszatérve az állomásról, a kirakásról még semmi hír nincs. Valószínűleg csak késő este tudunk kirakni. Ezredparancsnok úr úgy intézkedik, hogy tekintettel a rossz időjárásra és még rosszabb utakra, kirakás után a szállítmány Kurszkban elszállásol, és csak kora reggel menetel az elhelyezési körletbe. Ezredes úr engem küldött ki szállást csinálni. Előzőleg azonban kijött ő is, és fogtunk egy németet, aki vállalkozott rá, hogy segít a szálláscsinálásnál. A szálláscsinálás igen érdekes volt. A német kamerád igen ügyesen csinálta a szállást. Azzal kezdtük, hogy alaposan bedörömböltünk a rendszerint bespalettá- zott ablakon, „Matka, hopp, hopp!" - felkiáltással. Erre hol gyorsabban, hol lassabban kinyíltak a kapuk. Bementünk, megcsapott az irtózatos bűz, majd kifordult a gyomrom. A tulajdonos, rendszerint asszony, úgy ugrott ki az ágyból, hogy ajtót nyisson. Lámpa a legtöbb házban nem volt. Hihetetlen piszok, rendetlenség mindenütt. A kecske ott lakott a szobában, velük együtt. Az is igen lélekemelő látvány volt, mikor a panyi16 beszéd közben kedélyesen vakaródzott. Kissé végigfutott a hideg a hátamon. Azért volt egy-két hely, ahol elég tiszta szobákat találtunk. Érdekes, hogy a fényképek mennyire el vannak terjedve. A nyomor rettenetes nagy, de azért a legnyomorúságosabb helyen is láttam fényképeket. De a bűzt, amit úgyszólván minden házban tapasztaltam, egyhamar nem fogom tudni elfelejteni. Csak tudná az ember, hogy honnan ered ez a rettenetes bűz! A szálláscsinálás után visszatértünk a vasútra, ahol bizony a szállítmány még mindig nem rakott ki. Bizony nagyon fáztunk, s megváltás volt, amikor reggel 4 órakor elkezdhettük a kirakást. V. 7. Az eső ismét megeredt. A hadosztály-parancsnokság által adott vezetővel együtt megindultunk. A két vonallal rajzolt út bizony nem igen található. Csak földút van. Az eső esik állandóan. A lovaink nagyon küzdenek a sárral. Igaz, a szekerek is jól meg vannak rakva. Beérkezünk az első községbe, Muravlovo[baj. Pihenünk, s megyünk tovább 15 km-re lévő Mihajlovoba. A törzs itt szállásol el. Szörnyű szegényes minden. Rendetlenül épített faházak. A legtöbb ház egyben istálló is. Az ajtón belépve ott az istálló, s csak úgy jutunk a konyhán át a szobába. Én azonnal továbbmegyek Kékedy17 főhadnaggyal és három lovassal szemrevételezni az ezred többi alakulatai részére a szálláskörleteket: Nozdracsevo, Hanok és Vinogrobl. Visszafelé a 15 Ujlaky Jenő ezredes. 16 Orosz házigazda. 17 Kékedy Tibor próbaszolgálatos főhadnagy, 17/1. zászlóalj 2. puskásszázad. 11
