Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - Ezredtörzs - 21. Péchy György főhadnagy (17. gyalogezred, ezred 1. segédtiszt) visszaemlékezése, 1942. március - 1943. május (részletek)

ség pihenőhöz jutott. A német rohamtanfolyam Sztaro Nyikolszkoje - egy 16 kilométer hosszú, kelet-nyugati irányú völgyben szétszórtan elnyúlt település - nyugati szegélyén települt. Rajtunk kívül a III. hadtest többi gyalogezrede is vezényelt tiszteket és legénységet. A tanfolyam parancsnoka Speuda alezredes135 volt, aki alá több kiképzőtiszt és egy kiképzés alatt álló német újoncszázad tartozott. A tanfolyam bemutató jellegű volt, az újoncszázaddal hajtatták végre az egyes gyakorlatokat. Főleg az egyes tűzfészkek kúszva, a terep kihasználásával történő megközelítése és kézigránáttal való megsemmisítése volt a gyakorlat tárgya. Ezekből, a gyakorlatok mikénti végrehajtásából azt állapíthattam meg, hogy a német hadsereg kiképzőrendszere általában megegyezett a mi rendszerünkkel. Semmi újat ezen a tanfolyamon nem tanultunk.

A tanfolyamparancsnok gyakran meghívta a magyar tiszteket beszélgetésre a szállására. Ezeknél a beszélgetéseknél derült fény [arra], hogy a német hadsereg korántsem olyan egységes, mint ahogy azt a kívülálló láthatta. A Wehrmacht nem ismerte el egyenrangúnak az SS alakulatokat, velük nem azonosította magát, sőt lenézte azokat. Ezeken a beszélgetéseken Speuda alezredes igen elismerően nyilatkozott a magyar fiatal tisztikar képzettségéről. Általános katonai képzettségét jobbnak tartotta a német tisztekénél, de kihangsúlyozta, hogy náluk a szakosításon volt a kiképzésnél a fő hangsúly, és így azon belül mesterévé váltak a szakág minden csínjának. A tanfolyamon volt egy érdekes tapasztalatom. Egyik vasárnap délelőtti foglalkozásnál a kiválasztott terep közvetlenül a község nyugati temploma mellett volt. Miközben a megbeszélés folyt - egy védőállás megközelítése - a templomból olyan hangok szűrődtek ki, mintha ott orgona szólna. Kíváncsiak lettünk és bementünk. Kopott aranyhímzésű miseruhában egy idős pópa misézett, s közben a 20-30 hívő, főleg nők és öreg férfiak, kórusban énekeltek. Olyan szép összhangzásban, hogy kint mi ezt véltük orgonaszónak. Úgy látszott, hogy a lakosságból 25 évvel a forradalom után sem halt ki a vallásos érzés. Ottlétünkkel a templomok szabadok lettek, s ők éltek a lehetőséggel vallásuk gyakorlására.

A tanfolyam befejeztével embereimmel bevonultam az ezredhez, és ismét átvettem a századparancsnokságot. Az ezredparancsnok a századot ezredtartalék- ként alkalmazta, s Gremjacsje nyugati részén települtünk. A védőállás hátának biztosítására egy-két kilométerrel az arcvonal mögött, jó kilátó helyeken őrségeket állítottunk fel. Az arcvonalon a szokásos rövid tűzharcokon kívül nyugalom volt. A szovjet légifölény egyre érezhetőbb lett. Naponta volt berepülés és bombázás. Szerencsére minimális eredménnyel. Egyik nap koradélután ismét három Sturmovik136 csatarepülő a község északi szegélyét vette iránynak, amikor délről,

135 Személyéről és beosztásáról nem rendelkezünk pontosabb adatokkal.

136 Az eredetileg is a szárazföldi csapatok támogatására, alacsony támadásra tervezett szovjet IL-2 csatarepülőgép a második világháborús szovjet harci gépek legjobban bevált típusa volt. Alját és ol61