Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - Ezredtörzs - 21. Péchy György főhadnagy (17. gyalogezred, ezred 1. segédtiszt) visszaemlékezése, 1942. március - 1943. május (részletek)

nagyjában a Don felett két szabad vadászaton lévő német Messerschmitt137 közeledett, és oldalba támadta a szovjet gépeket. Nem tartott egy percig sem a támadás. Az egyik gép azonnal lezuhant az ellenséges állásokra, a másiknak az egyik motorja kigyulladt, megfordult és visszarepült a keleti parton lévő dombok mögé, a harmadiknak sikerült épségben visszarepülni.

Napjaim igen egyhangúan teltek. Az ezredparancsnokkal megbeszéltük, ha a Donon megfelelő erősségű jég képződik, akkor vállalkozásokat hajtunk végre. Az ezredparancsnok a terep és az állásrész kiválasztását rám bízta. Ezért nagyon sokat tartózkodtam egy figyelőállásban, ahol vázlatokat készítettem az ellenséges állásokról, a terepen található bokrok, fák helyéről, hogy ezek részletes ismeretében választhassam ki a vállalkozás helyét. A figyelésbe felváltva bevontam a szakaszparancsnokokat is, hogy a védőállásban lévő mozgást, azok esetleges rendszerességét is állandóan szemmel tartsuk. A figyelések alapján lassan kialakult bennem a terv a vállalkozás helyére és végrehajtására. Ennek megfelelően az állásunk mögötti területen közel hasonló terepet választottam ki. Itt a megfigyelés szerint a bokrokat és az ellenséges fészkeket is bejelöltük. A vállalkozás helyéül az „M" kanyartól közvetlenül északra fekvő területet szemeltem ki. Itt a parthoz aránylag közel két ellenséges fészek volt. A mi oldalunkon a terepszakasszal szemben uralgó magaslat volt, ahonnan géppisztolyaink a környező fészkeket tűz alatt tudják tartani, és átlövéssel még bennünket is közvetlenül tudnak támogatni. A vállalkozást két csoporttal terveztem, úgy, hogy a két csoport egy időben üssön rajta az ellenséges fészkeken. A cél a fogolyszerzés volt. Tervemet ismertettem az ezredparancsnokkal, aki azt jóváhagyta azzal, hogy lépjek összeköttetésbe a tüzérekkel is, hogy szükség esetén ők is támogassanak. Ezután naponta gyakoroltuk a két csoporttal a teendőket, hogy az önállóan működő csoportok mozgása összhangban legyen. Ezeken a gyakorlatokon a kijelölt géppuskás rajparancsnokok is részt vettek. Ezekben a napokban Gremjacsjében korán sötétedett, mert óráink a budapesti időszámítás szerint jártak. Világító eszközeinkkel takarékoskodni kellett, ezért azután sötétben beszélgettem a legénységgel. Nagyon várták a váltást. Állandóan ez volt a visszatérő téma. A felvételezők hoztak valami kósza hírt, hogy rövidesen leváltanak bennünket. Ennek ellenére nagyon pesszimista volt a hangulat, nehéz volt tartani bennük a lelket.

Napi elfoglaltságom közé tartozott a kiállított őrségek ellenőrzése. Ezt mindig gyalog tettem meg, és magammal vittem a református lelkészünket, Sipos tartalédalát a motortól a pilótafülke végéig vastag páncélteknő alkotta, fegyverzete két 37 mm-es gépágyúból és egy 7,62 cm-es géppuskából állt. Lexikon 1997.189-190., 499. p.

137 A Messerschmitt (Bf) 109-es 1937 és 1945 között a Luftwaffe legnagyobb számban alkalmazott vadászgépe volt. Frontvadászgépként, vadászbombázóként, elfogó vadászgépként és gyakorlógépként is használták. Fegyverzetét és páncélzatát folyamatosan erősítették a második világháború alatt. Me 109E típusát két-két 20 mm-es gépágyúval, illetve 7,9 mm-es géppuskával szerelték fel. Lexikon 1997. 309-310., 499. p.

62