Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - Ezredtörzs - 21. Péchy György főhadnagy (17. gyalogezred, ezred 1. segédtiszt) visszaemlékezése, 1942. március - 1943. május (részletek)

épített árok húzódott a 17/III. zászlóalj körletében, közvetlenül a folyóparton, és hátul, a főellenállási vonalnál, egészen a község északnyugati kinyúló részéig. A műszaki zár telepítését az ezred árkászszázada végezte, Hradetzky százados114 parancsnoksága alatt. Egy alkalommal ellenőrizte a III. hadtest műszaki előadója, Görgényi Dániel százados.

Az építés természetesen elég hosszadalmasan elhúzódott. Megemlítek egy epizódot ezzel kapcsolatban. Az egyik árkászszakasz parancsnok, nevére már nem emlékszem, kiment a bokros területre a 17/III. zászlóalj körletében. Mielőtt kiment volna ellenőrző útjára, minden különösebb gondolat nélkül a derékszíjába tűzte az asztalán tartott nyeles kézigránátot. Teljes biztonságban érezte magát, s a bokros rész, domb felöli nyitott oldalán haladt, amikor pár méterrel mögötte a bokrok közül kiugrott három-négy szovjet katona és „Oficir! Oficir!"115 kiáltással futottak a megugró zászlós után. Ő futás közben kibiztosította a nyeles kézigránátot és megfelelő időben, a feje felett, a mögötte tíz méterre futók közé dobta, így tudott megmenekülni.

[...] A fürdőzés a Donban nem sokáig tartott. Egy július 12-ei [korabeli helyzetjelentés a 6. és 9. könnyű hadosztály szakaszán ellenséges tüzérségi tevékenységről számol be. Sőt megemlíti, hogy a 9. könnyű hadosztály északi szárnyánál egy rakétaüteg is tevékenykedik. Ez a Voronyezsnél, a németekkel szemben álló erőkhöz tartozott. A jelentések beszámolnak arról is, hogy a két hadosztállyal szemben, a Don keleti partján kisebb ellenséges csoportok előnyomulását lehet megfigyelni. Ez a későbbi napokban fokozódott. Az ellenség lassan előreszivár- gott a Donig, és kezdett védelemre berendezkedni. Nálunk is folytatódott a védőállás kiépítése. Ekkor már voltak szórványos, rövid ideig tartó tűzpárbajok. [...]

Amikor a Dont július 10-én Gremjacsjénél elértük, az ezredparancsnokság a község nyugati szélén levő kórházba települt. A kórház 4-6 kisebb és nagyobb, földszintes, fehérre meszelt téglaépületből állt. Csak egy tornácos, fagerendából épült háza volt. Az ezredparancsnokság ekkor a nyugati szélen fekvő kis házat foglalta le. Egyik nap váratlanul megjelent az ezredparancsnokság harcálláspontján Jány hadseregparancsnok. Az ezredparancsnok távollétében - kint járt az egyik zászlóaljnál - jelentkezés után bemutattam az ezred védelmi tervét, és tájékoztattam az ellenségről addig megállapított részletekről. Az ezredparancsnok- ságon tartózkodott éppen Orbán százados, a beosztott támogató 9/7. üteg parancsnoka, aki szintén jelentkezett. A hadseregparancsnok több kérdést intézett hozzá, mely a feladatára, lőszer és ellátásra vonatkozott. Ezek után parancsot adott nekem, hogy vezessem olyan helyre, ahonnan minél többet láthat a Donból, illetve az orosz állásokból. Kivezettem az „M" kanyar fölötti partszakasz legmagasabb részére, de jelentettem, hogy erre a területre gyakran tüzel az ellenség. Ő

114 Hradetzky Zoltán százados.

115„Tiszt, tiszt!"

50