Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - Ezredtörzs - 21. Péchy György főhadnagy (17. gyalogezred, ezred 1. segédtiszt) visszaemlékezése, 1942. március - 1943. május (részletek)

ezzel mit sem törődve, felállva, távcsövével huzamos ideig végigpásztázta a belátható területet. Ezután minden különösebb megjegyzés nélkül távozott.

Mivel az arcvonalon nyugalom volt, a hadosztály bemutatót szervezett a páncélelhárítással kapcsolatban. A bemutatóra több tisztet rendelt ki a hadosztály zászlóaljaitól. Magam is elmentem. A helyszín Sztaro Nyikolszkoje nyugati része volt. Itt a község szélén volt egy kilőtt T-34-es. Ezen mutatták be a különböző méretű páncéltörő ágyúk hatását. Ez alkalommal ismertették a 37 mm-es páncéltörő ágyúhoz tervezett, úgynevezett „ Stiel-gr átlátó t". Ez egy kisebb, futball labdához hasonló nagyságú, benne parabola alakban elhelyezett robbanótöltettel ellátott gömb volt, melyhez - emlékezetem szerint - körülbelül 50-60 cm hosszú, az űrméretnek megfelelő vastagságú nyél csatlakozott. A gránátot a löveg csőszája felöl tolták be a löveg csövébe, és a töltényűrbe helyezett indító töltettel lőtték ki. A gránát 30 méter távolságból, a parabola fókuszában megsokszorozódó erő hatására átütötte a legvastagabb páncélozott részét a T-34-esnek. Távolabbra nem is volt kilőhető. Harckocsi-elhárításra semmiképpen nem volt alkalmas, mert egy lövés után harckocsitámadás közben újratöltésre nem volt lehetőség.

Az elkövetkező napokban a zászlóaljak tovább építették, erősítették a védőállásaikat. A hadosztályparancsnok pedig határidőt adott a kitüntetési javaslatok elkészítésére és felterjesztésére. Ennek az a menetrendje, hogy a századparancsnok a szakaszparancsnokok bevonásával a legénységről, a zászlóaljparancsnok a századparancsnokok bevonásával a szakaszparancsnokokról, a zászlóaljparancsnokok pedig a századparancsnokokról készítették el a javaslatot. A zászlóaljparancsnokokról természetesen az ezredparancsnok tett javaslatot. Ekkor mondta nekem Szávay vezérkari alezredes, hogy készítsek kitüntetési javaslatot Németh vezérkari őrnagyról,116 aki a tyimi támadás utáni előnyomulás során vette át a 17/III. zászlóalj parancsnokságát, akkor, amikor az ellenség már levált rólunk. Én ezt jelentettem, mire az ezredparancsnok közölte, hogy jó, akkor, ha én nem tudom megfogalmazni, akkor majd ő elkészíti.

Hát el is készítette. Megdöbbentem, amikor olvastam. Ha nem is szó szerint, de az [alábbi] volt benne: A tyimi támadás során szétesett, demoralizált zászlóaljat az előnyomulás alatt rendezte, átszervezte és harckészségét helyreállította, stb. Nagyon meglepett ez a szöveg, mert a 17/ III. zászlóalj, melyet az ezredparancs- noksággal megbízott Dittrich alezredes helyett Závodszky István százados vezetett, egyáltalán nem volt szétesve, s pláne nem demoralizálva. A támadás elején a zászlóalj ezredtartalék volt. A prudoki ellenséges ellentámadáskor volt bevetve, de ennek megállítása után, a támadás újbóli térnyerésekor a hadosztályparancsnok parancsára ismét ki lett vonva, akkor már hadosztálytartaléknak. Többet nem

116Németh Ferenc vezérkari őrnagy, 1942. július 4-étől néhány hétig a 17/III. zászlóalj parancsnoka, majd a 2. hadsereg-parancsnokságra beosztott vezérkari tiszt.

51