Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

47. gyalogezred - 40. Dr. Szabó Sándor tartalékos zászlós (47. gyalogezred ezredközvetlen aknavető század szakasz-, majd századparancsnoka) visszaemlékezése, 1942. április 1. - december 31. (részletek)

lovászommal lóháton megyek a zászlóalj- és ezredparancsnokságot érintve új helyemre.

A zászlóalj-parancsnokságon csak Rimanóczi hadnaggyal találkoztam, az ezrednél csak egy ismeretlen zászlóssal. Egyik se tudta az áthelyezésem igazi indokát, csak azt, hogy a 17. gyalogezred aknavető századának előző parancsnoka sebesülten hazament, s a századnál nem maradt tiszt. Azt se tudtam meg, hogy ki lesz az utódom; tán most dől el a hadosztály-parancsnokságon, odamentek a felettesek.

Gremjacsjébe érkezve hamar ráleltem a harcálláspontomra, mert az úttól balra egy mély, valaha vízmosta horhosban megláttam egymástól nem messze, egy- vonalban a három vetőt, mely körül katonák mozogtak. Odaléptettünk, és a középsővel szemben a magas partoldalon bunkerajtót láttam, előtte puskás őrrel, aki tisztelegve jelentette is, hogy jó helyen járok, ez a századparancsnoki szállás és iroda is egyben. Belépve ott találtam egy szakaszvezetőt és az írnok tizedest, akik tudtak érkezésemről és jelentették, hogy az ebédünk vár, a kályhán tartják melegen. A két tisztes bemutatkozott: a szakaszvezető volt a vezérvető rajparancsnoka, a tizedes a századírnok. De biz a nevüket már rég elfelejtettem, hisz nem sok dolgom volt velük, meg ezzel az egész alakulattal sem. Ebéd előtt Szabó Jóska ellátta a lovainkat, utána én felkísértettem magam a figyelőbe, de az nem tetszett, nyomába se jöhetett az elhagyottnak.

Ott egy másik tizedes volt a figyelő, mellette egy telefonista őrvezető. Tőlük tudtam meg, hogy korábban Nyíry Zoltán hadnagy817 volt a századparancsnokuk, de sebesülése után, amit augusztus végén kapott, már visszatért a vonalba, de a géppuskások parancsnoka lett. Októberben meg az új századparancsnokuk818 - akit átmenetileg kaptak - megsérült, és valahol hátul van. (Mondták a nevét is, de nekem már kiment az emlékezetemből; előzőleg se ismertem, de idősebb tartalékos főhadnagy volt.) Érdeklődtem a helyzetről, mutogatták is a védőkörletük határait. Azon belül már hetek óta nyugalom van, bár az egyik éles kanyarban egy holtágtól is védett hídfő van velük szemben. Azt a kissé északabbra lévő tüzérfigyelőből jobban meg lehet figyelni, mint innen, s azok zavarják is őket. Megmutatták, hogy jutok oda futóárkokban. Egyedül mentem oda, s legnagyobb örömömre Orbán Nándor századost, „Náci bátyámat" találtam ott. Öleléssel fogadott és örült, hogy éppen engem helyeztek a közelébe. Elpanaszoltam neki, hogy nagyon „ramacs" figyelője volt az elődömnek, onnan be se látom az egész terepet, a hídfő helyét is csak sejteni lehet, amellett kényelmetlen a figyelőbunker és rendesen fűteni se lehet. Nem értem, hogy képzelik ezek a „ téli védelemre való felkészülést".

817 Nyíry Zoltán hadnagy nem volt a 17. gyalogezred ezredközvetlen aknavető századának parancsnoka. Sebesülése előtt, s felgyógyulása után is a 17/11. zászlóalj géppuskás századát vezettte.

818 Személyére és katonai szolgálatára vonatkozóan nem rendelkezünk adatokkal.

401