Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

47. gyalogezred - 40. Dr. Szabó Sándor tartalékos zászlós (47. gyalogezred ezredközvetlen aknavető század szakasz-, majd századparancsnoka) visszaemlékezése, 1942. április 1. - december 31. (részletek)

Ha ehhez hozzászámítom, [akiket] puskával, pisztollyal személyesen is eltaláltam, akkor is legalább - még ha a századom létszámával is elosztom - tízszeresen megbosszultam az első világháborúban Przemyslnél elesett édesapám815 halálát, mely miatt ő sohasem mondhatta nekem, hogy fiam, de én se mondhattam neki soha, hogy apám.

Itt is, aztán a bunkerba menet mind a három, itteni szakaszom legénységétől is elbúcsúztam, megköszöntem a helytállást, és további hadiszerencsét kívántam mindenkinek.

A bunkerba menet még tettem egy kis kitérőt a tüzérfigyelőbe, de Tóvárit nem találtam ott, az új ütegparancsnokától816 meg a váltótársától tudtam csak üzenetet adni neki, hogy át vagyok helyezve, és holnaputántól kezdve már ott leszek elérhető, ahol az ő 9/3. ütegük van Gremjacsje mögött, ott valahol telefonon elérhet.

S ha már itt nem találtam sümegi barátomat, rövid időre felkerestem a tartalékbunkerban annak idején elhelyezett „Pipásék" muszos társaságát. Azok is erősen megfogyatkozva voltak, de már egy keretlegény szakaszvezető és egy tizedes is volt velük. Megtudtam, hogy az augusztusi hullákat már szeptember végére mind elhantolták, segédkeztek a futó- és lövészárkok, bunkerek építésében. Itteni dolguk végeztével se váltották le őket, s most átvezényelték őket délebbre, Uriv és Sztorozsevoje, illetve Borscsevo környékére, ahol még erődítési munka vár rájuk. Sajnáltam őket is, meg is hagytam a két keretlegénynek, hogy itt semmi bajunk nem volt velük, s remélem - ha jól bánnak velük hasznukat látják. A szakaszvezető fogadkozott, hogy úgy is lesz, mert a sorsuk az övékével is egybe van kötve, s már az ő parancsnokaik is mások, mióta ezt belátták.

A szálláshelyemre érve már éhes voltam, mint az a farkas, amit a minap sikerült puskavégre fogni. A reggelimhez még mindig volt a Kis Halász szerezte lépesmézből, sőt Duka egy dunsztos üvegbe még csomagolt is belőle, de valami még maradt Csanakiéknak is, mert hát elég csínján bántunk addig vele. Egy fél vödörrel karácsonyra akartam eltetetni, de annyi már nem maradt; aligha jut belőle kóstoló karácsonyra, ha addig se jön meg a váltás. Már újra nem bízott benne a népség, az volt a hangulat, hogy: „ Úgy látszik, minket végleg kiadásba helyeztek!"

Próbáltam őket is, magamat is vigasztalni, de minden különösebb meggyőződés nélkül. Közben a csomagolás is megtörtént, aztán telefonon intézkedtem, hogy reggel 9-re legyen a lovam felnyergelve és egy fogat egy kocsissal és kísérővel elkészítve. Nyolcra jöjjön ide hátulról egy üres lőszeres taligafogat, hogy a csomagjaimat s Dukáét elhozza a fogathoz, hogy Gremjacsjébe szállítsák. Én

8,5 Szabó Sándor édesapja, id. Szabó Sándor a nagykanizsai császári és királyi 48. gyalogezredben szolgált, és 1915 szeptemberében, alig néhány hónappal fia születését követően Przemyálnél hősi halált halt.

eie píscher Lőrinc hadnagy, a 9/4. üteg parancsnoka.

400