Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - Ezredtörzs - 21. Péchy György főhadnagy (17. gyalogezred, ezred 1. segédtiszt) visszaemlékezése, 1942. március - 1943. május (részletek)

csókát személyesen vigyem a zászlóaljparancsnokoknak és szóban is egészítsem ki elgondolása szerint. Egymás után kerestem fel a 47/1. zászlóalj parancsnokát, Böszörményi Géza alezredest és Hunyadváry József alezredest, a 47/11. zászlóalj parancsnokát, és továbbítottam a szóbeli parancsot is. Ezután a 34/1. zászlóalj parancsnokát kerestem meg - előbbi céllal. A harcállásponton találtam Stojalowszki Lacit, aki hadiakadémiai hallgató volt. Tőle tudtam meg, hogy kiérkezett a támadáshoz a Hadiakadémia I. évfolyama, több tanárral, tapasztalatszerzésre. Különböző beosztásokat kaptak a harcoló egységeknél. A 17. gyalogezredhez ekkor még nem osztottak be senkit közülük.

Miután a parancsokat továbbítottam, jelentkeztem a kurszk-tyimi út közelében lévő hadosztály-harcállásponton a további intézkedésekért, mert erre is kaptam megbízást az ezredparancsnoktól. Mikor itt tartózkodtam, akkor indult meg a 34/1. zászlóalj támadása egy, az ellenség felé enyhén emelkedő sík domboldalon. A zászlóalj támadása úgy haladt előre, mintha az egység helyőrségében, Sopronban a harka-kópházai gyakorlótéren jelző csapatok ellen támadna. Az egyes egységek jól kivehetően, kötelékeiket megtartva támadtak. Szemtanúja voltam egy sajnos kellemetlen momentumnak is. A támadás támogatására kirendelt gép- vontatású üteg támogató tüze a zászlóalj egységei között robbant. Szerencsére csak pár lövésről volt szó, mert a felröppenő rakétajelzésre a becsapódások a zászlóaljon megszűntek. Szépen támadott a zászlóalj, azonban mégsem gyakorlat volt ez, mert [...] súlyos veszteségek [érték].

Közben a kiadott szerint a 47/1. és 47/11. zászlóaljak támadása is megindult. Ez is szépen haladt előre. Különösen a 47/1. zászlóalj támadása volt lendületes, messze megelőzve a Hunyadváry-zászlóaljat.90 Ismét a hadosztály-harcálláspont közelében voltam, amikor a kora délutáni órákban hordágyon behozták az egyik hadiakadémiai hallgatót, Szentgyörgyi Tibor századost, aki mint századparancsnok vett részt a támadásban. Hasa közepén érte a lövés, akkor még él, de eszméletlen volt. Később hallottam, hogy nem tudták megmenteni, s a hősi halottak számos táborát szaporította.

Időközben a 47/1. zászlóalj elérte a 260. magassági pontot, és a parancs értelmében végrehajtotta az eddigi délkeleti irányból a keleti irányba való fordulást. Egy közbeeső parancs kiküldése után a hírvivő azzal tért vissza, hogy az eredetileg a 47/1. zászlóaljtól balra támadó 47/11. zászlóaljat nem találta, s így a parancsot nem tudta átadni. Az ezredparancsnoktól engedélyt kaptam, hogy magam keressem meg az elkallódott zászlóaljat. Visszagondolva, elég könnyelműen, minden fedezet nélkül, a hozzám csatlakozott német páncélvadász összekötő tiszttel, csak a pisztolyainkkal felfegyverkezve vágtunk neki az elég bokros területen a 47/11. zászlóalj megkeresésének. Feltevésem az volt, hogy a zászlóalj nem hajtot9047/II. zászlóalj.

37