Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - Ezredtörzs - 21. Péchy György főhadnagy (17. gyalogezred, ezred 1. segédtiszt) visszaemlékezése, 1942. március - 1943. május (részletek)

ta végre a 260. magassági pontnál az irányváltoztatást, s az eredeti irányba ment tovább. így valahol a 47/1. zászlóalj jobb oldalán kell keresnünk. Hamarosan meg is találtuk őket. Ekkorra az ellenség már levált és visszavonult. Mikor éppen a zászlóalj csatárláncában haladtunk előre a német hadnaggyal, előttünk 60 méterre a bokrokból feltartott kezekkel felemelkedett egy szovjet katona. Ha nem vagyok ott, akkor áldozatul esik katonáinknak, akik már céloztak rá, hogy lelőjék. Parancsomra lefegyverzés után hátrakísérték.

Átadtam a parancsot Hunyadváry alezredesnek, és megmutattam neki, hogy a zászlóaljának hol a helye, amit aztán el is foglaltatott. Mivel az ellenség már visszavonult, ezt zavartalanul hajthatta végre. Nagy szerencse volt, hogy a támadás folyamán olyan nagy mértékben lemaradt a 47/1. zászlóaljtól, mert különben könnyen bele mehetett volna [annak] balszárnyába.

Ha már ott voltam elől, elhatároztam, hogy kicsit szétnézek, hátha észreveszek valamit, amit felhasználhatunk. Tőlünk délre a domb lejtett, s egy széles, sík területen folytatódott. Ez a terület már a 7. könnyű hadosztály sávja volt, és teljesen üresnek láttuk. Megpillantottunk a német hadnaggyal egy községet, amit később a térképről Livinkának azonosítottunk. Több percig figyeltük távcsővel, de sem mozgást, sem fedezékeket ott nem láttunk. Ezután továbbhaladtunk keleti irányba. A terep a 260. magassági pont felől nagyon enyhén lejtett. Először egy körülbelül 80 méter hosszú, nem túl széles facsoporthoz értünk, majd 30-40 méteres füves rész után egy kisebb facsoport következett. Ekkor már 2-300 méterrel az arcvonal előtt jártunk. Igyekeztünk óvatosan, rejtve mozogni. A facsoport felénk eső részén szalmával bélelt, körülbelül 10 méter hosszú, cikk-cakkban kiásott árkot találtunk. A facsoporttól keletre a terep hirtelen erősen lejtett egy nagy lapos terület [irányába], ami egybefolyt a 7. könnyű hadosztály sávjában lévő sík tereppel. A facsoport széléről már jó rálátásunk volt az északkeleti irányban lévő Tyimre és a légifelderítés alapján már ismert harckocsiárokra. Ez Tyimből kiindulva először délnyugati irányba [húzódott], majd körülbelül velünk egy magasságban megtört, nyugati irányba fordult és 100-200 méter után megszűnt. A távcsővel a harckocsiárok körül semmit sem tudtunk felfedezni. Tyimben némi mozgást észleltünk. Megfigyelő helyünktől északra, körülbelül a 100 méter füves rész után egy nagyobb erdő volt, melynek keleti széle ott volt, ahol a dombos rész erősebben kezdett lejteni Tyim felé. [...] Megfigyelésünket befejezve visszamentünk, jelentkeztem az időközben a megállt zászlóaljak vonalába előrejött ezredparancsnoknál], és jelentettem a látottakat.

Alig fejeztem be jelentésemet, amikor a német páncélvadász osztály hernyótalpas gépkocsiján elhaladt mellettünk Rakovszky hadtestparancsnok91 a német páncélvadász osztály parancsnokával. Előrementek egészen a nagyerdő szegé91 Rakovszky György vezérőrnagy, a III. hadtest parancsnoka.

38