Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
47. gyalogezred - 40. Dr. Szabó Sándor tartalékos zászlós (47. gyalogezred ezredközvetlen aknavető század szakasz-, majd századparancsnoka) visszaemlékezése, 1942. április 1. - december 31. (részletek)
hogy a futóárok melletti sövénykerítéshez eljutottunk. Én mentem elöl, s már befordultam a Kosztyenki patak medrébe, mikor Streer suttogva odaszólt, mielőtt utánam fordult volna:- Zászlós úr, jöjjön vissza! Úgy látom, hogy itt az innenső sövénymentén libasorban ruszkik jönnek felénk, lehetnek egy rajjal! Visszaléptem s láttam, hogy már csak körülbelül 50 méterre lehetnek. Bevallom, megijedtem a váratlan fordulatra, s csak annyit mondtam:- Na, most aztán mi a teendő? Olyan nyugodtan jönnek, meg kéne őket lepnünk, de hát ketten hogyan?- Én azt javaslom - mondta ez a bátor és körmönfont matrózszökevény -, menjünk hátrább itt a futóárok védelmében, ugorjunk föl oda a romház melletti kő- és téglarakás mögé, és onnan lepjük meg őket!- Nem rossz ötlet - mondtam csak közben észre ne vegyenek ám bennünket, pláne hogy csak ketten vagyunk, ők meg vagy tíznél is többen. De sikerült a manőver, a téglarakást észrevétlenül elértük a bodzabokrok takarásában, s amikor már csak 10-12 méterre értek hozzánk, egyszerre leadtunk feléjük két-három lövést, és többféle hangon rájuk kiáltottunk: „Hőre ruki, dole puški!" A meglepetés várakozáson felül sikerült, talán azért is, mert legelöl egy egészen fiatal gárdahadnagyocska jött, vadonatúj felszerelésben; tán éppen ez volt az első bevetése. Ő egyből ledobta a puskáját, felemelte a kezeit, és a többi meg követte a példáját, pedig hármuknál nemcsak puska, hanem „tárogató", azaz körtáras géppisztoly is volt. Aztán rájuk kiáltottunk: „Igyi szuda! Bisztra, bisztra!"770 Fegyvereik már a földön voltak, s csoportba verődve hangunk irányába jöttek. Streer már föl is ugrott, rájuk ordított, hogy „Davaj, davaj!"771 Közben én magyarul - el-elváltoztatott hangon, mintha nem csak egyedül lennék - „Gyerünk, gyerünk! Gyorsan, gyorsan", meg efféléket kiabáltam, közben Streer beterelte őket egy üresen hagyott pincénkbe, ami tulajdonképpen csak egy krumpliverem volt a közelben, Piszkert is odaintettem őrnek, meg közben a telefonjavító is odaért, velük megmotoztattam őket. Ám ez, úgy látszik nem volt egész pontos, mert amikor én Streerrel visszaindultam az eredeti tervünk szerint a vetőállás felé - hisz a telefonvezetékünk még nem volt kész, de reméltem, hogy mire odaérünk, Csanakitól fel tudom már hívni a figyelőt -, alig mentünk 20-30 lépést a futóárokban, Piszker odakiáltotta, hogy az egyikük - amikor ő a verem ajtaja előtt elsétált - pisztollyal rálőtt a veremből, de szerencsére nem találta el. Erre mi is töltött pisztollyal, és Streer kézigránáttal is felszerelve, visszamentünk. Ez a vérszomjas matrózszökevény, Streer 770 „Gyere idei Gyorsan, gyorsan!" 771 „Gyerünk, gyerünk!" 364
