Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

47. gyalogezred - 40. Dr. Szabó Sándor tartalékos zászlós (47. gyalogezred ezredközvetlen aknavető század szakasz-, majd századparancsnoka) visszaemlékezése, 1942. április 1. - december 31. (részletek)

ladása is lehet, s ez ilyen körülmények közt veszélyes. El is búcsúztunk Tivitől, adtam neki még pár cigarettát, és „a mielőbbi viszontlátásra" el is vitték őt ugyan­azon a kocsin tovább. Aztán jöttünk mi Kutival. A mi sebesülésünk egyformának látszott, de mivel Laci jobban átvérzett, az ő nyakából piszkált ki a doki két-három apró szilánkot. S miután bekötözte, engem vett sorra. Az ádámcsutkám mellől hamarosan kicsipeszeit egy lencsényi szilánkot, majd sokat töprengve és nagyító­val is nézegetve, azt mondta, hogy „van még egy másik hasonló kis lapos szilánkod is, de azt nem is merem bolygatni, mert közvetlenül a fő ütőér mögött helyezkedik el, de azt nem sérti, ellenben kiemelés közben sértheti. S mivel jelenleg vérzést se okoz, nem bán­tom, de te se nagyon forgasd a nyakad, s ha viszket, se vakard. Akkor nem lesz baj; a bőr alatt betokosodik, s ha majd eltávolodik az ütőér mellől, akkor veszély nélkül eltávolítható lesz." Ezzel bekötözött. Kutit és engem is megkínált egy-egy almával és egy-egy csomag savanyú cukorral, s ajánlotta, hogy míg a kocsink visszajön az ezredse- gélyhelyről, mely körülbelül 2-3 kilométerrel hátrább van, addig pihenjünk le amott a hűs fák alatt, s akár alhatunk is egyet. Megláttam, hogy Gyurka doktor íróasztalán egy „Keszthely és Vidéke" című újság van, inkább azt kértem el olva­sásra. Kimentünk Kutival a fák alá a hűvösre, rágyújtottunk. О aztán hamarosan hanyatt feküdt a fűben, s nemsokára elaludt. Én ülve cukrot szopogattam és köz­ben olvastam. Elég régi, június elejei szám volt, de a 3. oldalán feltűnt egy rovat­cím: „Keszthelyi honvédek tábori postája".762 Benne több ismerős neve is szerepelt, mint levélíró: dr. Pintér Pista763 barátom, tiszteletbeli szolgabíró, Dely Laci764 bér­autós, Eszes Béla,765 sőt Vígh Jancsi sógorjelölt is, stb. Keszthelyi hősi halottakról is volt benne szó, de azok nem voltak ismerőseim. Miután az újságot átböngésztem, bevittem a Dokinak, s kérdeztem, nincs-e neki későbbi lappéldánya? Mondta, hogy neki rendszeresen jár, de a többit át­olvasásra valakinek átadta, aki még nem hozta vissza. Megígérte, hogy Szávai főhadnagy766 gh. főnöknek szól, hogy alkalmilag nekem is küldjön, hisz hozzá többet is küldenek a keszthelyiek. Erről elbeszélgettünk vele, közben Horváth kézsérüléseit is bekötözték már, és visszaérkezett a kocsink is. Visszamentem, hogy alvó barátunkat is fölkeltsem, hogy indulhatunk vissza a vonalba. Legna­gyobb megdöbbenésemre azonban nem tudtam őt felkölteni, csak azt láttam, hogy a kötése teljesen át van vérezve. Futva szédelegtem be a Dokiért, hogy jöjjön ki s nézze meg, de ő már csak a halál beálltát tudta megállapítani, mondván: „Sze­gény fiú, alvás közben nyilván sokat fészkelődhetett, vagy megvakarta a kötést, s álmában 762 Keszthely és Vidéke 1942. június 27. (26. sz.) 3. p. 763 Talán azonos dr. Pintér István karpaszományos szakaszvezetővel (III/1. híradószázad), aki 1942 októberében szívbetegségben megbetegedett. HL HM 22. v. oszt. 651.546/1942. 764 Személyéről és beosztásáról nem rendelkezünk pontosabb adatokkal. 765 Eszes Béla karpaszományos szakaszvezető személyéről és beosztásáról nem rendelkezünk ponto­sabb adatokkal. 766 Szávai József tartalékos főhadnagy. 360

Next

/
Oldalképek
Tartalom