Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

47. gyalogezred - 40. Dr. Szabó Sándor tartalékos zászlós (47. gyalogezred ezredközvetlen aknavető század szakasz-, majd századparancsnoka) visszaemlékezése, 1942. április 1. - december 31. (részletek)

vonult szovjetek a Rudkino és Alekszandrovka közti területen átkeltek-e már a Donon? Még csak a lovászaink se jöhettek velünk. Ketten vágtunk neki lóháton a hol bokros, hol gabonatáblás fennsíknak, a közbenső települések közt, távcsővel figyelgetve, hogy van-e valami mozgás a láthatáron. De szerencsénkre nem volt sehol egy ellenség se látható, rejtekhelyről se lőtt ránk senki, és ha valami gyanúsnak vélt helyre pisztollyal odapörköltünk is, válasz sehonnan se érkezett.

A két említett falu közti völgyben háborítatlanul értünk le a Don folyó partjára. Kosztyenki falu határában egy kukoricagóré léceihez kötöttük ki lovainkat. Onnan távcsővel figyeltük hosszan a terepet, végigpásztázva az innenső és a túlsó partot. Ellenségnek sehol se híre, se hamva. Az emberi életnek is csak egyetlen jelét lehetett észlelni: a kosztyenkii oldalon két kislány őrzött egy csapat fehér libát. Ám amikor észrevették bennünket, ők is felkerekedtek, és a falu felé terelték jószágaikat. Ebben egy kis csahos kutya is segített nekik.

Tanakodtunk, hogy bemenjünk-e utánuk a faluba. Én kíváncsi lettem volna, mit tapasztalunk ott, s miért nincs a mezőkben sehol semmi mozgás. Ám Babinsz- ky főhadnagy ellenvetést tett:- Erre nem kaptunk parancsot, de különben se lenne értelme a fölösleges vállalkozásnak, mert nyilvánvaló, hogy a katonaság már rég átkelt a folyón, bizonyára a falu lakosságának nagy része is velük mehetett. Alighanem csak az öregek és a gyerekek egy része maradhatott itt. De különben is, lényeges újdonságot úgy se tudunk meg tőlük, hisz oroszul egyikünk se tud. Én már tudom, mit kell jelentenem. Inkább harapjunk valamit, közben kipihenhetjük magunkat, s aztán gyerünk minél előbb vissza.

О volt a járőrparancsnok, igaza is volt, hát nem ellenkeztem, csupán azt javasoltam, hogy lovainkat kössük át a másik, árnyékosabb oldalra, maguk körül már úgy is lelegelték a java füvet, amott meg több ropogtatni valójuk is van, legalább amíg mi eszünk, azok is jóllaknak. Ez ellen meg Babinszky főhadnagynak nem volt kifogása. A lovak átkötése után a júliusi melegben már a falatozás előtt levetettük zubbonyunkat, ingünket, most még lehúztuk egymás csizmáit is azzal az ötlettel, hogy míg falatozunk, addig a fűzfabokor árnyékából lábunkat is belelógathatjuk a folyóba. A főhadnagy úr ezt is cselekedte. Én azonban nem elégedtem meg ezzel, hanem a nadrágot is levetve, fekete klott gatyában lévén, meg is merítkeztem a Donban. Olyan jólesett a langyos víz a kiizzadt és napok óta csak macskamódra megmoshatott testemnek, hogy úszni kezdtem a lassú árral lefelé, majd azzal szemben visszafelé a fűzfabokorhoz, ahol a főhadnagyomtól engedélyt kértem, hogy átúszhassam a folyót. О először leintett, mondván:- Ez már a kapott parancsunk túlteljesítése volna, na és eléggé kockázatos is. Lehet, hogy a túlsó partról valahonnan figyelhetnek is, de lőhetnek is. Vagy a víz is elsodorhat, ha nem nagyon tudsz úszni.

343