Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

47. gyalogezred - 40. Dr. Szabó Sándor tartalékos zászlós (47. gyalogezred ezredközvetlen aknavető század szakasz-, majd századparancsnoka) visszaemlékezése, 1942. április 1. - december 31. (részletek)

Közben hírvivők jöttek a 47. ezredtől, és a zászlóalj-, valamint századparancsnokoknak hozták a hírt, hogy a további üldöző harcok feladatainak megbeszélésére, eligazításra az ezredparancsnokhoz kell menni az ebédpihenő után. Jancsival megbeszéltük, hogy oda majd együtt megyünk lóháton, mert ő tudja pontosan, hogy hol lesz az a facsoport a következő völgybeni falu mellett. Amint arra felé tartottunk, észleltük, hogy a rozstáblában ottrekedt néhány rajnyi szovjet katona, akikre valamelyik 17-es puskás terepkutató akadt rá. Egy felbőszült magyar tizedes, akinek a szakasz vezető bátyját ezek a hátvédek lőtték le, röviden elmondta, hogy engedélyt kapott századparancsnokától, hogy a rajával ezeket kifüstölje rejtekhelyeikről. Jancsival együtt láttuk, hogy a futva menekülőket hogyan üldözik. A tizedes az egyiket úgy találta fejbe, hogy annak sisakja magasra röpült, a benne lévő üldözött pedig ott bukott bele a rozsba. Tán aratáskor ott is temettették el, ha egyáltalán ott találták. (S egyáltalán, volt-e ott ez évben aratás?)

Ezzel a nappal a mi csapataink számára az ezredkötelékekben való támadó hadműveletek tulajdonképpen be is fejeződtek egyelőre, mert innen kezdve már csak üldözés, szórványos helyi ellenállás, vagy kisebb-nagyobb partizánegységek leküzdése, és a Donig való előnyomulás volt a feladat, amihez a tiszti megbeszélésen minden alakulat megkapta az útirányt, a napi teljesítményt és elérendő terepszakaszt. Nekünk Sztarij Oszkol irányába kellett eljutnunk a Donig, méghozzá július 7-éig: gyalogmenetben!

Itt már mi rendelkeztünk viszonylagos tereptani előnyökkel, no de még mielőtt alakulatainkkal együtt eljutottunk volna oda, körülbelül 160-170 km-nyi utat kellett megtenni. Az előrenyomulás itt már egyre szélesebb arcvonalon történt, mert a németek nagy egységeit kivonták és délebbre vezényelték, és a Voronyezs- től délre kanyargó Don innenső partjának védelmi vonalából a mi hadosztályunknak körülbelül 40 km hosszúságú vonalat740 kellett megszállni. Ennek megfelelően a 17-es és 47-es ikerezredeknek körülbelül ennek a fele jutott. De biztosan csak azt tudom már, hogy az én ezredközvetlen aknavető századommal a saját figyelőhelyemről 4 km-es sávot kellett szükség esetén tűz alatt tartanom és zászlóaljainkat támogatnom. Igaz, hogy közben a tyimi harcokban szétlőtt és létszámában lecsökkent két aknavető rajt is megkaptam, a sebesült báró Berg741 zászlós megtépázott szakaszát, melyet aztán egy hadapródra bízva a déli szárnyunkon helyeztem el.

Előbb azonban, amikor 47-es ezredünk körülbelül 12-15 km-re lehetett a Don előtt, egy egészen furcsa, és szerintem a szolgálati és harcászati szabályzattal is ellenkező parancsot kaptam: Babinszky László főhadnaggyal, a 47/II. zászlóalj egyik századának parancsnokával kettesben „lovas tiszti felderítő járőrbe” küldtek bennünket - századunkat elhagyva -, azzal, hogy tapasztaljuk ki, hogy a vissza740 Xéves adat. A 9. könnyű hadosztály Don menti arcvonalának hossza 20-25 kilométer volt.

741 Berg György tartalékos zászlós, 34/1. zászlóalj.

342