Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
47. gyalogezred - 40. Dr. Szabó Sándor tartalékos zászlós (47. gyalogezred ezredközvetlen aknavető század szakasz-, majd századparancsnoka) visszaemlékezése, 1942. április 1. - december 31. (részletek)
pődtünk meg legjobban, hogy a bunker lőréseiből nem jön felénk tűz - amikor figyelő tisztesemmel és legényemmel új figyelőhelyet kerestünk hanem valami fehér lepedőt nyújtott ki valamelyikük a puskája csövén, és többször is elhangzott onnan, a futóárokból is a már ismert „Nye sztrelajtye!" (Ne lőjetek!) kiáltás. „Hőre ruki, dole puški!''717 - kiáltotta nekik vissza a ruszin Magos honvéd, mire egyre többen emelték fel karjukat, s ugyanazzal a mozdulattal dobták a futóárok innenső oldalára a puskájukat. Mögöttünk már két rajom emberei is vállukon hozták a vetőket az új tüzelőállás felé. Velük volt két egészségügyi katonánk is. A váratlan fordulatban Streer tizedesnek718 és a szanitéceknek adtam a parancsot, hogy számolják le a foglyokat, egyenként motozzák meg őket, nincs-e náluk zsebben kézigránát, vagy a kenyértarisznyájukban pisztoly és lőszer. Nem volt, így aztán e három emberemmel a 46 lefegyvérzett ruszkit hátrakísértettem a 47/II. zászlóaljtörzshöz, mely már az eredeti senki földjén közeledett utánunk. Streer tizedesék nemsokára vissza is jöttek azzal, hogy a zászlóaljtörzs egy tisztje átvette a foglyokat azzal, hogy tovább kísérteti őket. Közben én a két vetőnek új tüzelőhelyet mutattam a Kis Simonnal, Puha Tóni719 őrvezetővel és Bogdán József tizedessel, valamint Csanaki távbeszélős honvéddel,720 aki a vetőállással való ösz- szeköttetés végett hozta utánunk a telefondrót dobját és a „fónikás" készülékét. Fönt a dombon lévő napraforgótáblában haladva kerestünk volna újabb figyelőhelyet, ahonnan valami mozgást lehetne megfigyelni és ellenséges célt találni. Közben két szörnyű meglepetés is ért bennünket. Már majdnem fölértem a domb tetején a napraforgótábla széléig, ahonnan a kilátást reméltem, mikor először találkoztam életemben a közvetlen halálfélelemmel, a véletlen hadiszerencsével, a szovjet hősiességgel, a magyar honvédhős haláltusájával, a sebesülés borzalmával, a szerencsés megmeneküléssel és a katonai baklövés szerencsétlenségeivel; és mindezt egy rövid negyedóra alatt megélve és túlélve. Amikor ugyanis a napraforgótábla bozótjába léptünk, az ágyútűz és puskaropogás távoli zajában hangosan figyelmeztettem embereimet, hogy „itt bármi érhet bennünket, mindenki kibiztosítva tartsa tüzelésre pisztolyátMagam is ezt tettem. Mielőtt azonban a dombtetőre elsőként felértem volna a kiszemelt, figyelőhelynek szánt bokorcsoporthoz, egyszerre csak egy puskacsővel találtam magam szembe, melyet egy nagy takarmánytökre támasztva egy vörös csillagos sapkás szovjet katona irányzott felém. Ösztönszerűen „csípőből" fejbe céloztam s már lőttem is, ugyanebben a pillanatban sütötte el ő is a puskáját, és golyója olyan közel szállt el a jobb fülem mellett, hogy tán még egy milliméter se volt a fülem és a golyó 717„Fel a kezekkel, le a puskával!" 718 Személyéről és beosztásáról nem rendelkezünk pontosabb adatokkal. 719 Puha Antal őrvezető személyéről és beosztásáról nem rendelkezünk pontosabb adatokkal. 720 A gyenesdiási származású Csanaki József honvéd személyéről és beosztásáról nem rendelkezünk pontosabb adatokkal. 334
