Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - 17. gyalogezred I. zászlóalja - 34. Somogyi Lajos tizedes (17. gyalogezred II. zászlóalj, géppuskás század) visszaemlékezése, 1942-1943

kerülnek haza. Aztán ők is hamarosan meggyőződhettek, hogy a beígért szabadságukra semmi esélyük sincs itt már nékik. így aztán ezek az emberek, „katonák", 99 százaléka már a visszavonulás kezdetén a szovjet mezők hóval borított, -30-40 fokos hidegében lehelték ki lelkűket, és „hazatértek győzedelmesen". Hisz még ha a leváltásunkra hozták volna őket, mi sem tudtunk volna nékik semminemű meleg holmit átadni, hisz nékünk sem volt semmi téli ruházatunk. Viszont hátul, 100 km-re a front mögött, tele voltak a raktárak téli ruházattal. Ezt már sajnos a visz- szavonuláskor, illetve a menekülésünknél tudtuk meg. Mikor robbogatták fel a téli ruházattal megtöltött raktárakat, véletlenül épségben maradt darabokból magunkra húztunk egy-két darabot. Hát idejében miért nem osztották ki?! Mert nem kaptak rá parancsot.586 A frontparancsnokokat meg azzal etették állandóan, hogy nincs semmi téli holmi raktáron. Igaz, tüzéreink is csak szolgálati jegyre lőhettek, még szorult helyzetünkben is. [...]

Folytattuk a kiképzést, de az idő mindig hidegebbre fordult. Ezek között az emberek között nem kevés volt azoknak a száma, akik itt láttak először életükben katonafegyvert, nem hogy bánni tudtak volna vele. Itt tanítgattuk őket a fegyverek ismeretére. Leginkább a célzásra, lövésre, töltésre, ürítésre szorítkoztunk. Gyakran Kaltróy alezredes is meg-megjelent nálunk, és mindig érdeklődött a kiképzés eredményéről. Mikor elmondtam neki, hogy nekünk milyen embereket kell kiképeznünk, ő aggódó tekintetével jegyezte meg, hogy mindezt ő már előbb tudta, mint mi, de sajnos ez van.

Az idő, a napok, a hetek teltek egymás után, mi pedig mindig jobban fásulttá, rossz kedélyűvé váltunk. Nagyon vágyódtunk a leváltásunkra, mivel a faluban lévő civil lakosságtól a frontokról a részünkre a legrosszabb híreket hallottuk, nap, mint nap. És mind jobban azt vesszük észre, hogy a civil lakosság is mind jobban elzárkózóvá válik számunkra. Mind gyakrabban suttogják, hogy Sztálingrádnál a németeket bekerítették, és Voronyezsnél is súlyos harcok vannak. Az egész Don vonalán is felélénkültek a harcok.

1943. év január első felében jött a parancs, hogy a kiképzőtáborba vezényeltek parancsnokukkal [térjenek] vissza az alakulataikhoz. Ez az idő úgy 1943. január 10-12-ei nap lehetett. így visszakerültünk újból az első tűzvonalba. Bajtársaim

586 A hátországból még 1942 szeptemberében elindított téliruha-szállítmányok csak november közepén érkeztek ki a 2. hadsereghez, s a karácsony is beköszöntött, mire a kötött pulóvereket, báránybőr sapkákat, fülvédőket, báránybőr zekéket, téli kesztyűket és nemezcsizmákat megkaphatták a csapatok. Elosztásuk ennélfogva aránytalanul történt, leginkább a hadműveleti terület hátsó körzeteiben tartózkodó alakulatok részesültek ezen téli óvócikkekből. A keleti hadműveleti terület gyér vasúti kapacitása és a szállítóeszköz-hiány mellett az ellátó alosztályok egyfajta megmagyarázhatatlan géhás tartalékolási és takarékoskodási szemlélete, illetve döntésképtelensége is közrejátszhatott abban, hogy ezek a létszükségleti ruházati termékek vagy meg sem érkeztek rendeltetési helyükre, vagy a raktárakban (Osztrogozsszk, Sztarij Oszkol, Bugyennij, Nyikolajevka) maradtak felhalmozva megsemmisítésükig. Szabó Péter 2001.180. p.

266