Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - 17. gyalogezred I. zászlóalja - 34. Somogyi Lajos tizedes (17. gyalogezred II. zászlóalj, géppuskás század) visszaemlékezése, 1942-1943

gaz mozgását látta, vegyesen magyar és ruszki jajkiáltásokkal. Tetejében már a ruszkik is magyar ruhába voltak bújva, amit a halottainkról húzhattak le, mivel több magyar halottat lehetett látni csak alsóneműben. így már csak a hangokból lehetett megállapítani, hogy a csoport magyar vagy ruszki. így fordult elő, hogy az egységeink is a láthatatlanság, a nagy gaz és fűz miatt egymásra is kézigránátot dobtak vagy géppisztolysorozatokat lőttek, és csak a jajkiáltásoknál vették egymást észre. Sajnos az 5-6 méterre sem látható zörgésnél sem lehetett látni, hogy ruszkik vagy magyarok mozgását észleli-e az ember. Itt nem érvényesülhetett az az elv, mint vadászatnál, hogy előbb meggyőződünk róla, hogy mi az, és csak utána lövünk. Itt szinte hihetetlen események fordultak elő. [...] Lencz József tizedes,574 rezi fiú, az egyik géppuskás rajunk parancsnoka is itt és így sebesült meg.

Céljaink elérése után zászlóaljunk még másnap az elért állásokban maradt. Ez a nap a mi részünkről aránylag nyugalmas volt. Úgy emlékezem vissza, hogy azon az éjjelen a 47-esek vették át az állásainkat. Mire kivirradt, már hátul, a domb mögött voltunk. Egy nagy napraforgótábla szélében rejtőzve pihentünk meg, és innét szintén a sötétség beálltával indultunk vissza Gremjacsjéba. Emlékezetem szerint ez augusztus hó 18-20-a körüli napokban volt.

Visszatérve az állásainkba, másnap este újból riadó. Ekkor már igen látszott mindannyiunkon az elkeseredés nyomasztó hatása, gondolván, hogy megfogyatkozott létszámunk ellenére vajon megint hova leszünk támadásra bevetve. Azt aztán már csak később tudtuk meg, hogy a ruszki oldalról támadást vártak, és azért volt a riadó elrendelve. Azt is utóbb tudtuk meg, hogy a kosztyenkii ellen- támadásainknál a németek már akkor is hogyan becsaptak bennünket, mert az ellentámadáshoz beígért segítséget visszavonták.

Hozták a hírt, hogy kitüntetésre terjesztettek fel. Közben a hangulat és elkeseredés mind súlyosabbá vált az első tűzvonalban lévő bajtársaim között. Ereztük, hogy a mi sorsunk már akkor meg volt pecsételve. Minket már leírtak, feláldoztak a hitleri, német érdekekért. Tisztjeink sorsa kielégítő volt, hisz nem szenvedtek hiányt sem élelemben, sem italban, sem nőben, sem nyugalomban, hisz a tűz- vonal mögött 2-3 km-re, a zászlóaljtörzs szálláshelyén voltak ők is.575 De ránk a tűzvonalban keserves sors várt nap, mint nap egymásután. Hisz az élelmünk zömét is a közelünkben lévő krumpliföldről gyűjtöttük be éjszakának idején. Ha ez a lehetőségünk nem lett volna, nem is tudom, mi történt volna velünk. Bizony, sokszor nem ehettünk volna semmit sem, mert még ha a ruszkik nem is lőttek, még sötétben sem merték kihozni számunkra az élelmet félelmükben. így aztán nem is csoda, hogy a tűzvonalban mindig nagyobb lett az elégedetlenség, az ál574 Személyéről és beosztásáról nem rendelkezünk pontosabb adatokkal.

575 Eltúlzott megállapítás. A csapattisztek túlnyomó többségének szálláshelyeit, a század-, illetve a szakaszparancsnoki harcálláspontokat a főellenállási vonal közelében alakították ki.

262