Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
17. gyalogezred - 17. gyalogezred I. zászlóalja - 34. Somogyi Lajos tizedes (17. gyalogezred II. zászlóalj, géppuskás század) visszaemlékezése, 1942-1943
nal mögött. Éjszaka szinte nappali fényt árasztottak a Sztálin-gyertyáikkal. De ez különösebben nem zavart bennünket, megszoktuk, mert zászlóaljunkban semmi kárt nem okoztak. Egynéhányszor pedig apró-cseprő bombákat is öntöttek a környékünkre. Szemtanúja voltam, amikor fényes nappal vasekét dobtak az erdőnk melletti mezőre. Gondolom, ez félrevezetés lehetett számunkra. El is terjedt a hír, hogy a ruszkinak már bombája sincs, mert csak vasdarabokat tud dobálni ránk, még a meglévő repülőivel. Ezzel még jobban hittünk a hitleri propagandának, hogy a szovjet hadsereg felbomlóban van. De elérkezett ám a szomorú támadás napja, sok magyar bajtársam életének utolsó órája. Mindannyian szorongva éreztük, hogy közeledünk a halál felé. 1942. június 28., hajnali 2 óra. 27-én este már riadókészültségbe helyezték az egész zászlóaljunkat. Parancsban közölték, hogy a támadást a legnagyobb csendben kell végrehajtani, a tűz megnyitása csak parancsra történhet. Szerencsénkre csendes, borús volt az éjszaka. Beállt az óra [2-re], és a [könnyű] tüzérosztály548 1 6 lövegével megnyitotta a tüzet. Ezt a tüzet még számunkra is félelmetes volt hallgatni. Zúgtak, robbantak a gránátok megszakítás nélkül. Megindult a támadás, az áttörés. A tüzérek előbbre helyezték a tüzüket. A ruszkik meg futottak, és Tyimig csak gyenge utóvédharcokat549 vívtak. Hajnali pirkadatban valaki megszólal mellettem: „Fiaim, mindannyian megvagytok?" Hangjáról ismertem fel, hogy ez a zászlóaljparancsnokom, Kaltróy alezredes.550 Válaszolok: „Igen, alezredes úr, ugyan kettő könnyebb sebesültünk van. Egy egészségügyi katona őrizetével hátrahagytuk őket. Ő majd gondoskodik a segélyhelyre való eljutásukról. Jelenleg bekötözte őket. Mivel éjjeli sötétség volt, nem mertem magukra hagyni őket." „Felhívom a figyelmeteket az óvatosságra, afigyelmességtek- re" - [mondta], és már távozott is tőlünk, előre féljobbra. Közben eleredt az eső, ami súlyosan megnehezítette az előnyomulásunkat. Mi egy hatalmas rozstáblába keveredtünk Pahonok falu mellett. Itt halt meg Meszess Vince főhadnagy, a nehézfegyver század parancsnoka, Gosztonyi főhadnagy,551 a 47/11. géppuskás század parancsnoka, és sok-sok magyar honvéd bajtársunk.552 Babos Laci553 géppuskás irányzóm a géppuskát légvédelmi tüzelő548 Feltehetően a 9/L, vagy a 9/II. könnyű tüzérosztályra gondolt a memoár szerzője, ugyanis a gyalogezredek kísérő könnyű tábori ágyús ütegeit is beleszámítva a 2. hadsereg könnyű tüzérosztályai valóban 16 löveggel rendelkeztek. 549 Téves állítás. Lásd a bevezető tanulmány függelékében közzétett 5. számú, „A 9. könnyű hadosztály személyi veszteségei a tyimi áttörés során" című táblázatot! 550 Kaltróy Antal alezredes, a 17/11. zászlóalj parancsnoka. 551 Gosztony Sándor százados, a 47/11. zászlóalj 6. puskásszázadának parancsnoka. 552 Meszess Vince főhadnagy 1942. június 4-én Popovka közelében esett el, Gosztony Sándor százados pedig május 31-én, súlyos sebesülés következtében, a kurszki magyar tábori kórházban - tehát egyikőjük sem a június 28-án meginduló hadművelet alatt - halt meg. A memoár szerzőjének 17/11. zászlóaljbeli hősi halált halt bajtársai javarészt Linkovo és Gnyiloje településeknél vesztették életüket a június 28. és július 2. közötti, úgynevezett tyimi előretörés során. 252
