Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - 17. gyalogezred I. zászlóalja - 33. Nyíry Zoltán hadnagy (17. gyalogezred II. zászlóalja géppuskás századának parancsnoka) harctéri naplója, 1942. május 3. - szeptember 20

ban alszunk egész délig. Csak akkor kelünk fel, mikor valójában a hasunkra süt a nap. Az irodába megyünk. Itt kapok parancsot arra, hogy négy órára be kell mennem a zászlóaljhoz, alezredes úr hívat. A szolgálatvezetők is ott vannak. Az ezredes úr rendelkezéseit adja tovább alezredes úr a Kárpátéknak. Az a helyzet, hogy el kell készítenem a nehézfegyverek tűztervét, parancsnoklási viszonyokkal, ösz- szeköttetéssel együtt. A külső páncélos figyelési szolgálatot is meg kell holnap szerveznem. Egyébként már nagyon várjuk, hogy végre nyugodtabban lehessünk, mert annyi átalakítás és szemrevételezés van mostanában, hogy lassan elegem is lesz belőle. A zászlóaljnál várnak már eléggé engem, minden fontosabb dolog kivételével a tarokkparti megszervezése miatt is. Elég sokan leszünk most ott együtt. Megnézem a leendő irodámat s helyemet, sőt a zászlóaljparancsnoki harc- álláspontot is. Jelenleg az aknavetők taligái s lovai vannak ott. Nekik kell rendbe hozni az egészet, hogy mire odaérek, minden tökéletesen meglegyen. A lovaimat is oda fogom vinni. Majdnem sötét van már, mikor visszaérkezem. Megint szemrevételezünk. A kapcsolattartó rajt helyezzük el Németh Karcsival.475 Ma nincs kedvem, s nem is írok sehova, csak haza pár sort.

Június 4-én. Ma négy éve érettségiztem! Istenem, de messze tűnik nekem most ez az idő! Reggel hatkor már járom az egész zászlóalj védőkörletét, s a külső páncélos figyelést szervezem meg benne, illetve a fegyvereim helyét és feladatait rögzítem vázlaton. Nem kevesebb, mint négy és fél órai járásba s munkába kerül, míg mindezt elvégzem. Még szerencsém, hogy alezredes úr kinn van a kolhoznál, mert így legalább találkozom ott vele, s nem kések el a 11 órai berendelésről. Baracskai Pista nagyon kedves, nem enged el, magánál tart ebédre. Finom lerakott krumplival kínál, sőt a rajta levő sós szalámit badacsonyival öblítteti le. Igazi bajtárs. Sokat mesél a kurszki kórházbóli élményeiről. Tőle értesülök Gosztony százados úr476 hősi haláláról, s Benedek Miki477 sebesüléséről. Lillik Jánosnak478 bokalövésével még sokat kell feküdnie. Azt mondják, nem is jön már ki, hanem fürdőre hazamegy. Pistától a zászlóaljhoz vágtatok. Ott tisztázatban rögzítem délelőtti munkám eredményét. Kapok mindjárt másik feladatot is. Kerítsem elő a Botondot,479 s készenléti helyre vigyem hátra az 50 mm-es páncéltörő ágyút. Kimegyek Rhédey főhadnagy480 úrhoz (öreg, [első] világháborús, most önként jelentkező tartalékos, kiváló ütegparancsnok), s nem látom jónak az egészet, telefonon

475 Németh Károly tartalékos hadnagy, a 17/11. zászlóalj egyik szakaszparancsnoka.

476 Gosztony Sándor százados, a 47/11. zászlóalj 6. puskásszázadának parancsnoka.

477 Benedek Miklós főhadnagy, a 47/1. zászlóalj 2. puskásszázad parancsnoka.

478 Lillik János tartalékos hadnagy, majd hivatásos főhadnagy, a 17/1. zászlóalj egyik szakaszparancsnoka.

479 Botond 1,5 tonnás terepjáró gépkocsi, illetve lövegvontató.

480 Rhédey László tartalékos főhadnagy, a III. hadtest hadtestközvetlen 1. huszárütegének elsőtisztje, majd parancsnoka.

235