Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - 17. gyalogezred I. zászlóalja - 33. Nyíry Zoltán hadnagy (17. gyalogezred II. zászlóalja géppuskás századának parancsnoka) harctéri naplója, 1942. május 3. - szeptember 20

V. 24-én, harcálláspontomon. 2 óra 30 perckor riadó. Nálunk nincs semmi. Úgy látszik az ezred valamitől megint megijedt, hogy elrendelte. Igaz, hogy az orosz eddig karácsony, húsvét hajnalán támadott legerősebben, s talán ezért gon­dolták, hogy nem kár az óvatosságért. A százados úr nem aludt, úgyhogy én mentem ki helyette az aknatelepítés és biztosítás ellenőrzésére. Elkészült az egész, csak ma raktak le 41 érintőaknát, s 12 német tányéraknát. Egyebekben Pünkösd van. De ezt legfeljebb a feltűnően rossz időről lehet észrevenni. Itt a hétköznap s vasárnap teljesen egyforma. Alig lehet megkülönböztetni a mát a holnaptól. Feri463 csinál egyedül ünnepet, felbont egy lecsós konzervet, s belevág krumplit, szalon­nát, finom az ebéd. Még ünnepiesebbé teszi a napomat a befutó négy tábori lap. Mindjárt válaszolok mindre. Kár, hogy az otthoniaktól, s róluk még semmi hí­rem nincs. Délután a zászlóaljnak egy vázlatot készítek a fedezékekről. Egy né­met főhadnagy géppisztolyról szóló előadásának a meghallgatása után lejárom a körletemet. Befut a kadét is, s őt vezetem végig, hogy hadd lássa a század itteni csoportját. Vacsora előtt az erdőben orosz gyülekezésről jelentenek. Három ak­nagránátot odavágatok s kihalt minden. Az este át kellene mennem Baracskai Pistához vacsorára, de olyan fáradt vagyok, hogy inkább lemondok rizottóról, kacsáról, s megelégszem a szalámis kenyérrel, 5 km-t ellenben sem oda, sem este sötétben vissza nem lovagolok. V. 25-én, harcálláspontomon. Éjfél körül már megint felkeltenek, mert készen­létet rendelnek el. Valóban a balszárnyon olyan erős tüzérségi tűz fekszik, ami egy támadás előkészítésének felel meg. Hála Istennek eligazítom az egységeket, és szerencsésen ússzuk meg az egészet. Bár teljesen felszerelve, köpenyben kelle­metlen az alvás, mégis fél hétig sikerült rápótolnom. Az irodába megyek fel, s itt Tombival elfogyasztjuk a reggelinket. Lap- és naplóírás után jól elbeszélgetünk. Piros pünkösd másnapján is úgy esik itt az eső, mintha dupla dézsából öntenék. Készül a századparancsnokok harcálláspontja és fedezéke is. Épp most küldet­tem deszkát hozzá. 10 óra 41 perckor megszólal az a rozzant balalajka zenekar, de most az I. zászlóaljnak játszik, s nem nekünk. Délután ünnepeltünk, az ab­ból állt, hogy átmentünk az Ikrekhez egy Kapitaly csatára. Megint pechem volt, hamar kiestem. Egy német főhadnagy előadást tart a géppisztoly helyes biztosí­tásáról; tisztántartás a lényeg. Estére elkészül a fedezékünk; komoly századpa­rancsnoki harcálláspont! A százados úrral be is költözködünk. Kívülünk a legé­nyek távbeszélő csoportjának parancsnoka, s egy távbeszélő ügyeletes tartózkodik itt benn. Háromemeletes ágyak vannak a bunkerunkban. Nagyon rendes hely, még a lepadlózás is megtörtént. Lámpánk is van. Ferenc függesztette ki az én kis rajlámpámat. 463 Nyíry Zoltán hadnagy tiszti legénye. 230

Next

/
Oldalképek
Tartalom