Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
17. gyalogezred - 17. gyalogezred I. zászlóalja - 33. Nyíry Zoltán hadnagy (17. gyalogezred II. zászlóalja géppuskás századának parancsnoka) harctéri naplója, 1942. május 3. - szeptember 20
У. 26-án, harcálláspontomon. Első éjjelünk a fedezékben egészen jól telt el. Finom kóróval béleltettem ki a harmadik emeletet, úgyhogy egyfolytában fél egyig aludtam. Ekkor rendelt el az ezred szigorú készenlétet. Azonnal kimentem, végigjártam a körletemet, és szépen készenlétbe hoztam a népet. Mellettünk a 17/L- et lőtte erősebben az orosz. Négy órára a világos meghozta a megoldást, sehol semmi nincs a láthatáron, tehát vége a készenlétnek. Öttől tízig finomat alszunk. Tízkor jön egy telefonértesítés, és ebből megtudom, hogy 1/212-re a zászlóaljhoz kell mennem. A szolgálatvezető felvételező tisztesek vannak tőlem a megtakarítások miatt kihallgatásra rendelve. Szét kell osztani, amit ésszerűen a szállítás első napjaiban - mikor még sok volt a hazai - szűkösebb napokra fenntartottam. A fegyvermesterhez is lelovagolok: a két elromlott aknavető-irányzék ügyében értekezünk. Sikerül valahogyan zöldágra vergődni. Hazaérve el is készítem teljesen a tényálladéki jegyzőkönyveket s küldöm őket a zászlóaljhoz. A még Csáktornyán megvett készletből 100 skatulya gyufát szétküldök a század számára. Nagy az öröm erre, mert már igen kifogytak mindenből az emberek. Elnézünk Hargitai szép kis lakába, majd rövid beszélgetés után az egész nép nyugovóra tér. V. 27-én, harcálláspontomon. Éjfélig tart csak a függőágyam élvezése, utána a körletünkön riadó van. Jön a támadás „Szatmár"i(A felől. Mindjárt csizmát rántunk, s azonnal rohanunk a fedezék elé. Megnyitom a vetők tüzét, és hozzáadom még a becsapódások után az oda hatni tudó géppuskák zárótüzét is. A hatás nagyszerű volt. Fél óra múlva már minden lövöldözés megszűnt. Még megvártam a szürkületet és végigjártam géppuskáimat, elbeszélgetve a honvédekkel. Két élesített akna kilövése után véget vetünk a riadónak. Levetem a csizmám, mikor újabb két-három figyelőnk ellenséget jelent az erdő bal sarkáról, s ismét felhúzhatok, felövezhetek mindent. Megnézzük mi a helyzet, s azt nem találva komolynak, ötkor lefekszünk, hogy legalább a hajnalt átaludjuk. Délfelé jön alezredes úr, s vele kell mennünk, mert meg akarják változtatni a főellenállási vonalat. Nagyon nagy kár lenne, mert fáradságos, egy hetes munka után építettük így ki az állásunkat. Remélem, ezredes úr eláll ettől a tervétől, ami bizony csak rontaná figyelés, kilövés és biztonság, tehát minden szempontból az egész védőkörlet helyzetét. De úgy látom, nincs elállás, tehát megint jó egy hetes kemény munka következik. Május 28-án, harcálláspontomon. Nagyszerűen átaludt, nyugodt éjszaka után csak reggel nyolc óra körül ébredek, s kelek fel. Azonnal összejövünk az Ikrekkel, s megoldjuk az új állás szemrevételezését. Nagyon jó helyeket találok a géppuskáknak. Százados úrnak is megmutatom. Igen meg van elégedve a szemrevételezéssel. Visszaérve nagy örömmel olvasom a távmondatot: „Harkovnál a bekerítés teljes. 105.000 fogoly, 570 páncélos jármű, 1180 löveg, ezernyi és ezernyi gépkocsi és ló. 464 464 Ez a helységnév - a naplóban szereplő többivel (Lenti, Szamosújvár, Arad, stb.) együtt - egy magyar alakulat fedőneveként szolgált. 231
