Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - 17. gyalogezred I. zászlóalja - 33. Nyíry Zoltán hadnagy (17. gyalogezred II. zászlóalja géppuskás századának parancsnoka) harctéri naplója, 1942. május 3. - szeptember 20

Nyíry Zoltán hadnagy (17. gyalogezred II. zászlóalja géppuskás századának parancsnoka) harctéri naplója, 1942. május 3. - szeptember 20. 1942. május 3-án. Reggelig tartó búcsú után megkezdődik a rakodásunk. Délre készen is vagyunk mindennel. 14 órakor indul a szállítmány. Vígak a fiúk, végig- nótázzák egész Muraközt. Kanizsa felé már nagyobb az izgalom, várakozás. Ha­talmas tömeg, zenekar az állomáson. Nem, mint Csáktornyán, ahol a Péterffy őrnagy415 úrékon kívül senki sem volt kinn. Édesanyám,416 Csaba, Ella, Gitta417 és a mamájuk búcsúztatnak engem. Beviszem őket a tiszti kocsiba: csodálkozva né­zik a 9 kopaszt. Megmutatom nekik az egész 0416.198 szállítmányt: egy В + egy C + egy G legénységi + 18 G ló + 19 I + két G anyagkocsi: 49 kocsi 98 tengely. Az ehhez csatlakozó 0423.112. szállítmány a 47. ezred távbeszélő szakaszé, itt is van két G legénységi + két G ló + két I: hat kocsi 12 tengely. Tehát 110 tengely viszi a 9 + 1 tisztet, 315 + 53 legénységet, 108 + 10 lovat, 28 + 4 országos járművet, két mozgókonyhát és négy páncéltörő mozdonyt.418 Meleg tea a restiben, s máris felszállás van, utolsó búcsúcsókok, s indul a sze­relvény Oroszország felé. Az este még intézkedem a fegyelem fenntartása érdeké­ben, hogy csak egyöntetű ruházatban szabad kürtszóra leszállni. Szentgyörgyön még egy siralmas jelenet, asszonykönnyek, s jajgatás után végre vége szakad a búcsúzásnak. Most már nincs család más, mint a század együttes nagy családja. A Balatont sajnos már nem látjuk. Hát tarokkcsatába kezdünk. De vajon miért nem megy a lap; talán rám is érvényes a most már elkésett közmondás, hogy ha nincs szerencsém a kártyában, szerencsém van a szerelemben?! De vajon kinél? Május 4-én. Fehérváron felébredek. Szép napsütéssel kezdődő hajnal. Kisül, hogy a kocsikat összevissza cserélték. Nem nagy baj, mert Móron sikerül ismét legalább elfogadhatólag összeállítani a szerelvényt. Itt van a mosdás és reggeli­zés. Friss tavaszi szélben szórom magamra a jéghideg vizet. Elindulás után meg­tartom az első tiszti foglalkozást. Utána kimegyünk a legénységi kocsikba. A han­gulat, amerre csak voltam, mindenütt kitűnő a legénység között. Nótáznak és élvezik a termékeny szép móri horpadást. Iskolázzuk mindenhol a Szlovákiában 33. «s péterffy Andor őrnagy, a Csáktornyái 17/11. zászlóalj pótkeret-, pótzászlóalj-, majd zászlóaljpa­rancsnoka. 416 Dr. Nyíry Istvánná, Bernáth Ilona. 4,7 A naplóíró rokonai, valószínűleg unokatestvérei. 418 A felsorolásban szereplő nagy nyomtatott betűk - B, C, G és 1 - a katonai szerelvények különböző vagontípusaira vonatkoznak. В és C típusú kocsikban a tisztek utaztak, a G típusúak közül külön ko­csija volt a legénységnek, a lovaknak és az élelmezési készletnek. A legutoljára említett I. vagonok anyag- és lőszerszállításra, valamint országos járművek (kocsik), gépjárművek, és lövegek szállítására szolgáltak. 217

Next

/
Oldalképek
Tartalom