Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
17. gyalogezred - 17. gyalogezred I. zászlóalja - 32. A 9. könnyű hadosztály tábori bíróságának ítélete Baracskai István főhadnagy (17. gyalogezred II. zászlóalja 5. századának parancsnoka) ügyében, 1942. július 22
E cselekménye egyébként századának egyetlen tagjánál sem váltott ki semmiféle elcsüggesztő hatást, mert erre senki nem is hivatkozott, és éppen vádlott százada volt az, amely a támadó harcok során kimagasló teljesítményt nyújtott. Cselekményével vádlott csak felkészült arra, hogy legénységével együtt az első sorban rohanjon az ellenségre, és személyes példájával is biztosíthassa a támadás sikerét. A haditörvényszék a bizonyítottnak vett tényállás alapján, vádlott terhén a vád tárgyává tett bűncselekmény tényálladékát fennforogni nem látta. Vádlott ugyanis századának élén küzdve, az ellenség megsemmisítése során több alkalommal is éppen messzemenő személyes bátorságról tett tanúbizonyságot, s így az a tette, hogy rendfokozati jelzését leszedte, alárendeltjeiben nem a támadás sikerébe vetett hit megingását és a bátorság elcsüggedését, hanem éppen a támadó lendület fokozását és a végső sikert eredményezte. A rendfokozati jelzésének leszedése tehát, melyet közvetlen környezetén kívül a támadás forgatagában más nem is láthatott, s haditörvényszék megítélése szerint csüggeteg jeladásnak, mint a vád tárgyává tett gyávaság bűntette tényálladékához tartozó cselekvőségnek nem volt tekinthető, s mint ilyen bizonyítottnak nem is volt elfogadható. Az előadottak alapján tehát vádlottat az ellene emelt gyávaság bűntettének vádja alól tényálladéki elem hiányában fel kellett menteni. Vádlott fenti cselekménye azonban - a haditörvényszék megítélése szerint mégis ellentétben áll a Szolgálati Szabályzat I. Rész általános határozványaiban körvonalazott, s a katonát minden helyzetben kötelező magasabb erkölcsi felfogással, de e cselekmény vádlott terhére csupán fegyelmi kihágásként róható, melynek megtorlására - egyéb bírói úton büntetendő cselekmény hiányában - az ítélőbíróság nem hivatott, és ezért azt a 9. könnyű hadosztály parancsnokának, mint illetékes parancsnoknak kellett átengedni. Tábori posta 219/02-án, 1942. évi július hó 22-én. dr. Gaszt István hadbíró százados s. k. tárgyalásvezető dr. Hámori Zoltán karpaszományos őrmester s. k. jegyzőkönyvvezető Az ítéletet megerősítem! Tábori posta 2019/01-n, 1942. július 25-én Ujlaky ezredes s. k. illetékes parancsnok HL M. kir. Honvédelmi Minisztérium. Elnöki iratok 13. osztály 47944/1942. 216
