Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - Ezredközvetlenek - 24. Sipos Béla szakaszvezető (17. gyalogezred ezredközvetlen aknavető század) harctéri naplója, 1942. december 26. - 1943. január 26

Egy kis jeltelen tömegsír fogja némán hirdetni, hogy ott pihen pár hős magyar, kiknek az a sors jutott, hogy az 1942-es év utolsó napján hagyják itt ezt az árnyék­világot. Nappal elég csend! 1943.1.1-én. Újév reggel! Szép és gyenge idő. Pár ágyú- és aknavető lövés ki­vételével, mely a kolhozunkra hullott, és tőlünk vissza, komoly baj nem történt. I. 2-án. Valósággal olvadás van. Hull az üstök és csöpög az eső. No, most már parancs formájában is megtudjuk a váltást, mely 12-én befejeződne, és 19-én vo­natra ülnénk. Remélem, úgy is lesz talán. Január 3-án. Csendes napok aránylag. Keveset lő a ruszki és mi is. A váltásra való parancsokat ma este kapjuk a „Sármány"-nál.286 Nyugta ellenében adunk át szakaszparancsnokok, szakaszparancsnokoknak mindent. Kezdünk örülni. Január 4-én. Ma kapom a parancsot, még délelőtt a figyelőbe ki kell hurcol- kodni lakni, én, Nemes, Tornyos287 és két távbeszélő. Este már kint lakunk, de majdnem megfagyunk, olyan hideg van. Alig alszunk valamit. Nagy a huzat. Harcilag csend. Január 5-én. Csináljuk a nyugtákat. Este váltásra indul a szakaszom a külső állásba. Onnét lettem volna leváltva, ha ... Szegény fiúk olyan erős robbanás kö­zelébe jutottak, milyenre még a magyar arcvonalon nem volt példa. A kolhoz előtti aknazárt szedték fel az utászok, és csak úgy beélesítve a zsidókkal kis szá­non húzatták be a kolhozba. Körülbelül kilenc szánon 180 darab akna volt fabur­kolatban. Az én embereim is egy szánra pakolva vetőket és szerelvényt, tartottak ki az állásba, a kocsissal együtt 14-en. Mikor előzetes figyelmeztetésre vagy 30 méter távra oldalt az embereim a zsidók által húzott szánkókat kerülték, robbant fel valamelyik akna, mely azonnal 136 darab aknát (körülbelül 600 kg.) robban­tott fel. Olyan irtózatos robbanás és légnyomás rázta meg a levegőt, mely cafa­tokra tépett és repített 25 zsidót és egy utász tizedest.288 Az én embereim közül is csak három úszta meg kisebb légnyomással, nyol­cán kórházba kerültek.289 A helyettesem legsúlyosabb sebeket kapott. Szegény 286 A naplóíró - egykori elmondása szerint - saját alakulatának fedőneve volt. 287 Nemes Vince tizedes és Tornyos tizedes - a naplóíró egykori elmondása szerint - az aknavető szá­zad rajparancsnokai voltak. Személyükről és beosztásukról nem rendelkezünk pontosabb adatokkal. 288 Az 1943. január 5-ei gremjacsjei aknarobbanás áldozatai közül csupán Vastagh Gyula (Révfülöp, 1921. augusztus 2., anyja neve: Heiter Mária) őrvezető, címzetes tizedes neve ismert, a meghalt zsidó munkaszolgálatosok nevei és alakulatainak hadrendi számai nem találhatók meg a fennmaradt kora­beli veszteségnyilvántartási dokumentumokon. HL HM 22. v. oszt. 750.584/1943. 289 A 17. gyalogezred ezredközvetlen aknavető századából öt fő neve ismert, akik 1943. január 5-én Gremjacsje közelében megsebesültek: Balassa István honvéd (Pola, 1912., anyja neve: Niklasz Éva), Erdélyi István tizedes, címzetes szakaszvezető (Gelsesziget, 1919., anyja neve: Takács Anna), Herczegh Lajos honvéd, címzetes őrvezető (Dunaszentbenedek, 1920., anyja neve: Kiss Erzsébet), Németh And­rás honvéd (Pola, 1913., anyja neve: Gyergyák Júlia), Sándor Géza honvéd (Dobra, 1913., anyja neve: Balázsi Mária). HIM KI Névszerinti veszteségkimutatás, adatbázis; HL 17/1. zlj. veszteségek. 161

Next

/
Oldalképek
Tartalom