Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - Ezredközvetlenek - 24. Sipos Béla szakaszvezető (17. gyalogezred ezredközvetlen aknavető század) harctéri naplója, 1942. december 26. - 1943. január 26

fiúk úgy néztek ki mind, mint a kéményseprők, a nagy gáztól, füsttől. Én éppen a figyelőbe akartam menni, s kint a ház előtt ért a robbanás. Vagy 500 méterre voltam, mégis földhöz vágott a légnyomás. Visszafutottam a bunkerba, mert azt hittem, valami ruszki nehézágyú vágott be a kolhozba. A Nemessel vitatjuk az esetet, mikor két emberem egymást támogatva jönnek jajgatva le a bunkerba. Szörnyű félelemérzetem volt, mert azonnal arra gondoltam, hogy a kocsira mi tettünk fel pár aknát, mely szerintem ki lehetett biztosítva, és véletlenül felkerült a szánra, melyért én leszek felelős. Tudom, hogy az ilyesmiért csak főbelövés járhat. Telefonáltam a századparancsnoknak. Sebesültvivőket és sebesültvivő szánkót kértem. Itt tudtam meg a figyelőnél, hogy az utász aknák robbantak, melyre megnyugodtam. Nem éreztem felelősséget a történtekért. Közben elindultam a Nemessel az embereket megkeresni. A színhelyen már senki nem volt. Itt a bunkerokban bekötözve találtam meg őket. Szegények csak jajgattak.

Január 6-án. Szomorú vízkereszt! Emberlábak, fel tépett törzsek, kezek hevernek szanaszét a kolhoz területén. Még kétszáz méter távolságra is láttam csípőből kiszakított emberlábat, melyen ruha alig maradt. Fej nélküli törzset, melynek a nyakán jött ki a bél. Hús- és vérdarabokat 300 méteres körzetben lehet látni. Soha nem lehet elfeledni ezt a szomorú esetet.

Január 7-én. Leváltásra vonatkozó iratokat csinálom egész nap. Este beérkezett az új szakaszparancsnok, egy zászlós.290 Jó embernek látszik. Sokat érdeklődik a helyzetről. Harcászatilag elég csendes nap.

Január 8-án. Reggel kezdjük az átadást. Délelőtt lent, délután fent a mozdonyállásban adok át mindent. Elég szépen és simán ment minden. Este jöttek be a rajparancsnokok, hírvivő és a tiszti küldönc. Pár lövés és csend a vonalon.

Január 9-én. Boldogan magyarázok és mutogatok meg mindent az új embereknek. Lassan bejönnek a kezelők is. Ma párat lőtt a kolhozba a ruszki aknavető.

Január 10-én. Pihenek, szabályszerűen egész délelőtt. Délután felmegyek a mozdonyállásba a zászlós úrral. Az összes kezelők beérkeztek, csak a lovászok vannak hátra. Holnap ők is beérnek.

Január 11-én. Nincs már semmi gondom, mindent átadtam az újaknak. Pihenek, fekszek. Valószínű, csak 13-án mehetünk innen el. Csendes nap.

Január 12-én. Pihenés és csend. Este vállalkozást hajtottak végre a puskások291 az 54-esnél. Veszteség nélkül sikerült. Három halottat és egy géppisztolyt ejtettek.

Január 13-án. Délelőtt pihenés. Délután itt hagytuk a kolhozt, mondhatom, boldogan. Mozdonyállásból este indulunk. Sztaro Nyikolszkojéig mentünk körülbelül 20 km-t, nagyon elfáradtunk. Hitvány házakban, földön fekszünk.

290 Személyére és beosztására vonatkozóan nincsenek adataink.

291A 17/III. zászlóalj egyik puskásszázada.

162