Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
17. gyalogezred - Ezredközvetlenek - 23. Kovács János tartalékos zászlós (17. gyalogezred ezredközvetlen kocsizó géppuskás század szakaszparancsnoka) visszaemlékezése, 1942. április 9. - 1943. május 31
alatt. Valószínű, hogy részeg volt, mert artikulátlan hangon kiabálta: „Pirjod, pir- jod!" (Előre, előre!) Nem lőttünk a kis csoportra, hanem sorozatfegyvereiket igyekeztünk lefogni, melyek a visszavonulást próbálták részükre biztosítani. Elve akartuk [elfogni a tisztet]. Nem sikerült, mert egy közeli lövészgödörből egy sorozat kilyuggatta. Csak annyit tudott még mondani: „Mama majal Pamagaj Bog!” (Édesanyám! Segíts, Isten!) Később elgondolkoztam, egy ateista, aki istentagadásban nőtt fel, az utolsó szava mégis könyörgés ahhoz, akit addig megtagadott. Sikerült a betörést úgy, ahogy lereteszelni, és a nagyobb erőket visszanyomni, illetve megsemmisíteni. Milyen nagy volt a veszteség magyar részről, sohasem tudtam meg az igazat. Teljesen sikerült-e megtisztítani az árterületet, soha senki nem állította. Most már, utólag belegondolva, ha nem is pontosan ugyanazon a helyen, de egy nagy gyakorlat volt a szovjetek részéről, tapasztalatokat szerezve a januári áttöréshez. A harci zaj elült. Parancsot kaptam visszamenni eredeti helyemre, de a kapott két géppuska emberekkel együtt nálam maradt. Augusztus 10-én fejeződött be részemre a kirándulás. Most folytatom a leváltásunkat követő gyötrelmes, megpróbáltatásokkal teli időt. Miután a fegyverek átadása megtörtént, szakaszom hajnali órákban elindult, hogy mennél hamarabb érjük el a körülbelül 20 km-es út megtétele után az első pihenőt. A faluk nevére nem esküszöm, ugyanis az idő távlatában csak ösz- szekeverném őket. Megkockáztatom, hogy ez Szemigyeszjatszkoje volt. Az előző nap előreküldött szálláscsinálók elkészítették a körleteket, mert századunkon kívül a távbeszélő és az árkászszázadok is itt nyertek elhelyezést. Miután az étkezést befejezték az emberek, parancsot kaptam, hogy az említett három század maradványaival, kivéve a századtörzsek, induljak vissza az eredeti védőállásba. Ugyanis a minket felváltó egységet elvitték délre reteszállásba, mert ezekben az órákban történt Urivnál a szovjet betörés. Fegyverünk nem volt. Az ellátó oszlop nagy raktárában volt rövid csövű, még első világháborúból megmaradt, és átfúrt csövű karabély.260 Négy tár lőszerrel a zsebekbe téve indultunk vissza. Késő este, holtfáradtan érkeztünk vissza. Sehol egy árva lélek. Ennivaló is [alig] akadt. Egy konyha, kihűlt étellel, hátrahagyva árvállott a 8. kolhozban. Féltem, hogy megmérgezve, szándékosan hagyták vissza. Felhívtam az emberek figyelmét a veszély lehetőségére. Az éhség mindennél erősebb volt. Alágyújtottak, és egy órán belül már tele voltak a gyomrok. Megkezdődött a kapcsolatfelvétel, de már január 14-e volt. Se jobbra, se balra egy árva lélek nem volt. Annál több lélek nélküli, azaz halott. Átmentem a németekhez, ahol a járőrözés alkalmával sokszor megfordultam. Minden üres volt. Magukkal vittek mindent, csak néhány üres lősze- res láda volt a bunkerben. Legnagyobb meglepetésünkre élő telefonvonalat találtunk úgy a német, mint a magyar részen. 260 Átfúrt csövű 31 M, illetve 31/A M Mannlicher puskák. Az 1895 M karabély, illetve az 1895 M hosz- szúcsövű puska hegyes lőszerre való átalakítása által jöttek létre. 151
