Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
17. gyalogezred - Ezredközvetlenek - 23. Kovács János tartalékos zászlós (17. gyalogezred ezredközvetlen kocsizó géppuskás század szakaszparancsnoka) visszaemlékezése, 1942. április 9. - 1943. május 31
gyi255 Pesti256 nevezetű honvédek kerültek sorra. Elrabolták őket vacsorával együtt. Mi vártunk, hogy megérkeznek az ennivalóval, amikor a szemben levő szovjetek hangosbemondón közölték, hogy az előbb említett honvédek ott vannak náluk. A babgulyás és a túrós csusza nagyon finom, ők ették meg. Később elgondolkodtam, hogy ez a két ember balassagyarmati volt, de a cseh oldalon éltek, és ott szolgáltak, mint katonák. A [felvidéki] visszacsatolás után kerültek a magyar hadseregbe. Mind a kettő jól beszélt szlovákul, megértve az oroszt, egy alkalommal tolmácsoltak is. Lehet, hogy szándékosan kerültek oda. Néhány nap múlva jelentkeztek hangosbemondón keresztül. Hívták a magyar katonákat, hogy ott milyen jó, és életük nem forog veszélyben. Több alkalommal fogtunk el diver- zánsokat, akiket határozott feladattal tettek át a vonalon, egy alkalommal háromnégy embert. Nem unatkoztunk, minden nap volt valami új. Most egy másik nagy kirándulást mondok el. Augusztus 1-én257 délután riadóztatták, és hívattak a zászlóalj-parancsnokságra. Közölték velem, hogy egy géppuskát hátrahagyva, két géppuskával, és a második szakasztól is kapok két géppuskás rajt, tehát négy géppuskás rajjal a megadott úton induljak dél felé. Menet közben kapom a további parancsokat. Történt ugyanis, hogy Kosztyenki körzetében (a falu a folyótól körülbelül 3-4 km-re volt) egy szovjet hadosztály258 betört. Ennek a likvidálására vettek ki a védőállásból olyan erőt, hogy az esetleges ellen- támadás eredményes legyen. Sötétben érkeztem a megadott helyre. Ott egy csapatcsendőr (akikkel közölték, hogy milyen alakulatok érkeznek) vezetett a részemre kijelölt tüzelőállásba. Semmit sem láttunk. Majd Major ezredes259 tartott személyes eligazítást egy gyertyával megvilágított helyiségben. Részemre a kijelölt pozíció nem volt rossz. Ugyanis attól félt a vezetőség, hogy a betörés pontján egy nagyobb hídfőt képeznek ki a szovjetek, és igyekeznek kiszélesíteni a betörés helyét. Nem így történt. A gyalogság nagyon vitézül helytállt. Az odahozott tűzfegyverek kitűnően segítették őket. Ennek dacára a magukat beásott szovjetek nem hátráltak meg. Megkezdődött a már előrehaladt ellenség felmorzsolása. A tüzérség pedig állandóan lőtte a betörés helyén lévő utánpótlást. Néhány nap múlva lehetett csak látni, hogy egyenként kezdenek visszaszállingózni. Egyik géppuskám nem messze a templomtól volt tüzelőállásban. Talán a véletlen hozta, amikor épp ennél a géppuskánál tartózkodtam, soha el nem múló élményben volt részem. Egy három-négy főből álló csoport igyekezett vissza, a templom védelmét kihasználva, egy magas rangú politikai tiszt parancsnoksága ^Halmágyi István honvéd, 17. gyalogezred. 256 Személyéről és beosztásáról nem rendelkezünk pontosabb adatokkal. 257Téves időpont, a „riadóztatás" 1942. augusztus 8-án lehetett. 2581942. augusztus 8-án a Donon, Kosztyenkivel szemben átkelt szovjet csapatok harcereje zászlóaljszíntű volt. Az általuk képzett hídfőben augusztus 13-áig, a hídfő részleges felszámolásáig maximum egy ezrednyi erővel védekezhettek. 259 Major Ottó ezredes, a 47. gyalogezred parancsnoka. 150
